Kabdebó Lóránt szerk.: Vita a Nyugatról – Az 1972. ápr. 27-i Nyugat-konferencia (Budapest, 1973)

Király István Köszönettel vettem a Petőfi Irodalmi Múzeum kérését, hogy a konferencia délelőtti ülésén a vita vezetője legyek. Elnöki tisztemnek eleget téve, engedjék meg, hogy ezen a helyen, ebben a környezetben — a Nyugat-kiállítás termeiben — elsősorban is üdvözöljem a körünkben megjelent Komlós Aladárt és Baránszky Jób Lászlót. Ök még személyes, közvetlen résztvevői voltak azoknak a kritikai vitáknak, küzdelmeknek, melyek számunkra már pusztán irodalomtörténetet jelentenek. Megtisztelő számunkra az ő jelenlétük: a folytonosságot jelzi ez mintegy. S külön hangsúlyozottan is szeretném megköszönni az idén nyolcvanadik életévét betöltő Komlós Aladár megjelenését. A századeleji szellemi forradalom emberi légkörét közvetítette mindig is hozzánk az ő egyénisége. Közvetítette azt, mi a Nyugatban s a Nyugattal egykori intellektuális mozgalmakban az egyik legnagyobb érték volt: a szellem tiszteletét, az irodalom és a gondolatok komolyan vételét. Az intellektuális kultúra öntudatát, dacát szólaltatta meg a dzsentri duhajságot eszménynek tekintő, erősen antiintellektuális századeleji magyar társadalomban úttörő módon ez a nemzedék. Nem utolsósorban ez ennek egyik nagy történelmi súlyú érdeme. Az ízlés és a gondolkodás becsületessége, jellemessége volt mindig is Komlós Aladár egyik fő ismérve, nem utolsósorban ezért néztünk fel rá minden vitánk ellenére is megbecsüléssel, mesterünknek tekintve őt, ha nem is tartoztunk a közvetlen tanítványai közé. Mester volt számunkra az intellektuális tisztesség, a gondolkodói becsületesség s a jellemmé, emberi magatartássá vált minőségérzés és ízlés példája. A századelő legjobb hagyományait ő az egyéniségébe ötvözve hozta. S külön érdemei voltak ennek a gondolkodói becsületességnek a Nyugat értékelése kapcsán. A türelmetlenség lázában égve, s így a szektás gondolkodás buktatóit kikerülni nem mindig tudva sokan hajlottunk rá az ötvenes években, hogy a Nyugat belső ellentéteinek helytálló tézisét annyira túlfeszítsük, hogy már-már a folyóirat egészének haladó volta is kérdésessé váljék. Komlós — a túlzások veszélyeitől óva — ekkor is kiállt ifjúságának kedves lapja mellett. S ha — nem utolsósorban a vita következtében — polemikus hangsúly-torzulások nála is akadtak: a problémák elintézetlenségére, megoldatlanságára, élő voltára figyelmeztetett. Figyelmeztetett rá, hogy nemzeti értékeket veszni hagyni, a minőségérzést elhallgattatni sohasem szabad, s hogy nemcsak gondolkodói merészséget, de árnyalni tudást, körültekintő pontos analízist, ténytiszteletet kíván