Kabdebó Lóránt szerk.: Vita a Nyugatról – Az 1972. ápr. 27-i Nyugat-konferencia (Budapest, 1973)

ték, s most erősödött meg benne a megújulás vágya. A vajúdás megérzői és igenlői érzéseik kifejezésére példát, szándékaikhoz bátorítást csakis a kezdeti, leginkább szociális tendenciájú és legmerészebb kritikájú naturalistáknál találhattak. A kortársi nyugati irodalomban nem nagyon, hisz a naturalizmus elvirágzása után az intimség és a pszichológia, az impresszionizmus és a lírikum felé fejlődött. Ezért lehetett a zolai értelemben vett naturalizmus még a század elején is, bizonyos módosítással és átszínezéssel szinte irányzat a magyar prózában. Ugyanúgy mint a szimbolizmus a lírában. A szimbolizmus is avultnak számított már kissé a korabeli nyugaton, jó harminc évvel korábban, a naturalizmussal szinte egyidőben élte virágkorát. A századfordulón is együtt jelentkeznek, kissé megkésve, csaknem minden kelet-európai irodalomban. Szinte jelképesnek tekinthető, hogy a Nyugat költészetében a szimbolista Ady és prózájában a naturalizmustól buzdítást vett Móricz Zsigmond jelenti a legmagasabb csúcsot. Egyfajta elmaradás, vagy inkább hangsúlyeltolódás, a kortársi Nyugat-Európával szemben ideológiai téren is érezhető. A polgári radikális gondolkodóknak, a Huszadik Század íróinak Spencer a legnagyobb megtermékenyítője, a Galilei Kör — a forradalmi értelmiség szervezete — füzetei közt az ő és Darwin művei is szerepelnek. Spencer és Darwin a naturalizmus virágkorának jellemző olvasmányai. A század elején az újat már nem ők jelentik Nyugaton, hanem Nietzsche, Mach és Avenarius empriokriticizmusa és Bergson intuicionizmusa. A Huszadik Század írói és a Galilei Kör ifjúsága is ismeri őket — hatnak is —, de a demokratikus átalakulást akarók érthető módon nem bennük, inkább Spencerben és Darwinban keresik az ideológiai kiindulást. így történhetik, hogy a marxizmussal a század eleji magyarság egy része a spencerista ideológián keresztül ismerkedik és egy evolucionista elméleten keresztül jutnak el sokan a polgári forradalom vállalásáig, sőt hirdetéséig. Egy polgári forradalom utáni társadalomban ez talán lehetetlen lett volna. A pozitivizmussal, evolucionizmussal ott inkább már csak a polgárság pozícióit védték a proletariátus ellenében, Magyarországon azonban a spenceri szociológia a félfeudális ideológiákkal szemben progresszív volt. Erjesztő kovász, mint a naturalizmus az irodalomban. A magyar társadalomkritikai naturalizmus, noha elsősorban Zolától kap ihletést, több tekintetben el tudja kerülni a mester elméleti nézeteiből következő művészi buktatókat. Zola biologizmusa csak Bródyra van nagyobb hatással, Móricz és Nagy Lajos java írásaiban ment tőle. Zolától inkább csak a bátorságot, a ke-