Kabdebó Lóránt szerk.: Vita a Nyugatról – Az 1972. ápr. 27-i Nyugat-konferencia (Budapest, 1973)

korai vagy késői Kassák körül kialakult. Ha a nem-marxista áramlatokat tekintjük, akkor sem a Nyugat öröksége él igazán. — Ugyancsak érdekes vitakérdés az, amit Németh G. Béla fölvetett, tehát a Nyugat nagy nemzedéke és főleg Babits és teszem hozzá: az Illyés által kidolgozott magyarságkép, nemzetkép gyökerei, határai, érvényessége Ez a nemzetkép a harmincas évek végén, a negyvenes évek elején alakult ki és viszont nagyon sokban hat máig. Azt hiszem, itt további izgalmas és érdekes vitákra lehet számítani. Rónay László hozászólásához két megjegyzésem van. Az egyik: a Nyugat zenekritikájában az az érdekes, és főleg Tóth Aladárnál, és egy másik korszakban Szabolcsi Bencénél, hogy messze túlmegy a zenekritika határain: Tóth Aladár az Erdélyi József, a Móricz kérdésben és egy sor aktuális irodalompolitikai kérdésben a Nyugat egyik alapvető kritikusává lesz — ugyanúgy mint a Nyugat, de főleg a Magyar Csillag korában Szabolcsi Bence az antifasiszta— humanista frontnak a zenekritika eszközeivel egyik munkása. Hogy egy időben miért nem volt zenekritika? Munkahipotézisként: egy időszakban a zenekritika és a zenetudomány átment a Magyarságtudományba, a Keszi-féle Szigetbe, átment a Magyar Zenébe, amikor a Nyugat „visszahúzódott". Érdekes momentum, hogy a Kodály-kérdés a kései Nyugatból és a Magyar Csillagból majdnem teljesen hiányzik. * * * Hálás vagyok a Petőfi Irodalmi Múzeumnak, hogy rábírt arra, hogy egy kicsit gondolkozzam ezekről a kérdésekről. Ha az ember önmagában egy megkövesedett gondolat- vagy vélemény-rendszert kénytelen leporolni, az mindig jót tesz, és még ha tévedéseket vagy ideiglenes munkahipotéziseket ad is, akkor is nagyon sokat számít önmaga számára és talán a következő munkája számára. Ügy látom, hogy a kutatók jelentős számát megmozgatta ez az érdekes, izgalmas vállalkozás, amelynek eredménye e kérdéseken való további gondolkodás lesz. 18" 275