Kabdebó Lóránt szerk.: Vita a Nyugatról – Az 1972. ápr. 27-i Nyugat-konferencia (Budapest, 1973)

A Te meg a világ kötet idején, tehát Versenyt az esztendőkkel verseinek keletkezésekor maga Szabó Lőrinc tartotta korszerűtlennek a humanizmusnak ezt a fajtáját, a jelen változása felett tartott életidegen ideák világát {Felirat című versben), 1933-ban ijedten ezekhez az életidegen ideákhoz menekül vissza, ezeket próbálja tartani a még nehezebbre változott jelenben. A polgári világ embertelen, háborús renddé válásakor ennek a világnak azokat az eszményeit választja emblémául, amely eszmények e világ egy korábbi, a Babitsét is megelőző történelmi állapotában még eligazító, rendszerteremtő ideáltípusok lehettek, de amelyek normatív erejét a történelem menete, éppen a polgári világ torzulása mindinkább megsemmisítette. Ezeknek, az e világ nyelvén megfogalmazott ideáknak hangoztatása ekkor már csak személyes védekezést jelenthetett, de kevésbé tiltakozást. De Szabó Lőrinc eszmény-választása nemcsak visszalépést jelentett: lényegbeli különbséget találhatunk ez alkalmazás babitsi és Szabó Lőrinc-i módja között is. Babitsnál a széthasadt világ keresztezési pontján sérüléseket szenvedett, de teljes személyiség foglal helyet, jelentőségét megtartott, önmaga méreteihez ragaszkodó ember. Bárha ezek a szerepek, amelyekben megtestesülhet, éppúgy kövületek, mint az általuk védett és képviselt polgári-humanista ideálok. Már maguk a verscímek is erre utalnak: Holt próféta legyen, Mint különös hírmondó. .. Hol különöseket, de még talál szerepeket, amelyekben megfogalmazhatja magát, hol pedig költőként szituálni igyekezik saját emberi helyzetét („Álmodtam én és az álom, az álom én magam voltam"). És amikor látszólag lefokozza ember-képletét, épp akkor találja meg helyét a világban, a térben és időben széteső részek kommunikációjának biztosítójaként (Csak posta voltál). Ebből a szétszakadt világban egységben összetartott személyiség-képletből azután vezethetett út a cselekvő humanizmus felé. Hisz a bandákra szakadt emberiség és e horda-világ ellenében egy új rend nevében a szellem és szerelemre apelláló ember képe nemsokára József Attila Ars poeticájában kér helyet, és magánál Babitsnál is a hólt próféta Jónásként támad életre, majd a még ifjúbb tanítvány, Radnóti cseréli ki a babitsi rímben a csak szemlélődőtiltakozó Jeremiás prófétát: Babits: Elsüllyedt a világ és nem maradt élve más: dombon ül s fejet csóvál a mord Jeremiás. Radnóti: mért méltó átkot itt úgysem mondhatna más, — a rettentő szavak tudósa, Ésaiás.