Kabdebó Lóránt szerk.: Vita a Nyugatról – Az 1972. ápr. 27-i Nyugat-konferencia (Budapest, 1973)

tönzésekkel egyidejűleg érvényesül a XIX. század pozitivizmusának és természettudományosságának a sugallata is. Comte, Renan, Spencer, Darwin és Haeckel csakúgy kedves olvasmány, mint Nietzsche, Bergson és Freud. Különféle művészi elképzelésekhez adnak sugallatot egyidejűleg a különböző olvasmányok: realista és irreális irányú keresésre, az alkat és a vállalt feladat szerint. Innen is magyarázható az a különös jelenség, hogy a Nyugatban egyszerre van jelen a szubjektivizmus szelleme és a társadalmi forradalom gondolata. Racionalista politikai radikalizmus és misztikus költői irrealitás egy-egy alkotóban békésen megfért, akárcsak a forradalmi szerepre készülő fiatalok tudatában Krisztus és Marx egymás mellett. Antagonisztikus eszmetörténeti áramlatok találkoznak a század eleji magyar irodalmi forrongásban: a pozitivizmus, a természettudományos világnézet, és a századforduló új romanticizmusa, s új metafizikája. Űj művészi lehetőségek fakadnak ebből az összetorlódásból. Az elkésett ütemeket egyszerre akarják behozni, Arany János népiességétől a szimbolista-impresszionista költészetig, Jókai romantikájától az időt dallamosító prózáig ugorva. Az Európában évtizedek során egymást váltó irányzatokat egyszerre akarják meghonosítani, illetve gyümölcsöztetni a magyar irodalomban. Változatos kísérletek és keveredések születnek ebből a történelmi helyzetből és feladatból, a naturalizmus, a realizmus, a szimbolizmus, az impresszionizmus és a szecesszió, sőt már az avantgárdé magyar változatai is. Nincs egységes stílusiránya a kornak, ezt a sokféle elemet hordozó stílust a „stílromantika" fogalmával szokták leginkább jelezni. Rokonjelenség volt a képzőművészetben is: szecesszió s imprcszszionista és konstruktivista irányok torlódtak egymásba. A naturalista s impresszionista iskola művészei (Ferenczy. Rippl-Rónai) még termékenyek, de 1909-ben a Magyar Impresszionisták és Naturalisták Köréből már Cézanne-ra tekintve válik ki egy csoport, a Nyolcak társasága (Kernstok, Márffy, Pór Bertalan, Tihanyi Lajos, stb.). Más stílusnak is vannak hívei: Tornyai János Munkácsy „romantikus realizmusának" az örökségét vállalja, Gulácsy Lajos az angol preraffaeliták módszerével kísérletezik, Nagy Balogh János művészete kubisztikusan színeződő, Csontváry vizionárius művészetében pedig szinte minden modern törekvés tükröződni látszik. » * * * A lírában legtermékenyebbnek a szimbolizmus bizonyult. Komlós Aladár tanulmányai bizonyítják : ha más stílusirányzatokkal együtt is, ha rövid ideig is, szinte minden költő versében és ars