Kabdebó Lóránt szerk.: Vita a Nyugatról – Az 1972. ápr. 27-i Nyugat-konferencia (Budapest, 1973)

Ady hatását mutatják az azonos vagy közeli szavak (Szeretne— akarom; csókban—csókban; elfogyni az ölelésben—együtthalni), azonos vagy közeli nyelvtani formák (halni—elfogyni; csókban— csókban;) és ami a legfőbb: Ady hatására utal a motívum kései, A vergődő diáknál sokkal érettebb, tökéletesebb megfogalmazása a Jaj, majdnem . . . kezdetű versében : Jaj, majdnem szétfeszít a szerelem. Jaj, majdnem összenyom a félelem. Egy ölelésben, asszonyok, ki halna meg velem? A vergődő diák és a Jaj, majdnem . .. megfelelő strófái közötti genetikus összefüggés egyik szála az „együtthalni" és a „ .. . halna . . . velem" szavak között húzódik. A „mámoros csókban" eufémiszikus metonimiája helyett azonban a Jaj, majdnem .. .-ben az „Egy ölelésben .. ." kifejezés, a szerelmi kapcsolat egyenes megjelölése áll. Ugyanezt olvashatjuk Ady versében is. A költő tehát itt saját transzformációját visszajavítja, helyreállítja az eredeti nyelvi formát. A dezideologizáló transzformáció működésének ezt a példáját még azzal egészíthetjük ki, hogy az említett motívum realizálásának módját a Jaj, majdnem . . .-ben a költő freudista tájékozódása is befolyásolhatta. Ezzel a hatással itt nincs módomban foglalkozni, de annyit meg kell jegyezni, hogy ezt már másodlagos, tehát nem megismertető, hanem a megismertet módosító hatásnak kell tekintenünk. A következő fejtegetésben Ady Álmodik a nyomor című versének : Tiszta ágyat és tiszta asszonyt Álmodik s vigan felkacag, Kicsit több bért, egy jó tál ételt, Foltatlan ruhát, tisztességet S emberibb szavakat. és József Attila Anyám című versének: álmában tiszta kötényt hordott, a postás olyankor köszönt néki. genetikus összefüggéséből kiindulva néhány gondolattal szeretnék hozzájárulni a József Attila életművében oly nagy szerepet játszó álom-motívum elemzéséhez. Ezen a téren komoly eredményeket