Kabdebó Lóránt szerk.: Vita a Nyugatról – Az 1972. ápr. 27-i Nyugat-konferencia (Budapest, 1973)

A haj: „Dús hosszú fürtje barna, mint a föld" „zsiros haján" A kezek: „Vasmarka kérges, nagy tusákra tört" „... s nehéz, vörös kezekkel fiaskót dédelget" Az arc: „Rézarca, mint a gondos est, nyugodt" „tört száraz tófenék az arc, de ember" A Tanulmány fejben és a többi zsánerképben tehát a költő egy már az ősapámban elsajátított zsáner-technikát rutinosan alkalmazhatott. Hogy milyen későbbi nagy teljesítmények csíráztak ezekben a korai juhászgyulás zsánerekben, azt a legpregnánsabban épp a Tanulmányfej mutatja. Tanulságos összevetni a vers első két strófáját: Mély szürkeségbe szédült át a reggel. A kocsma terme sápadt, búskomor. Dús polcain a sűrű alkohol fondorkodik nagy, tarka üvegekkel. Benn férfi ül s nehéz, vörös kezekkel fiaskót dédelget s dünnyög vagy danol; földszín bajszán leperg a drága bor; tört száraz tófenék az arc, de ember. a Külvárosi éj egyik részletével: Romlott fényt hány a korcsma szája, tócsát okádik ablaka; benn fuldokolva leng a lámpa, napszámos virraszt egymaga. Szundit a korcsmáros, szuszog, 6 nekivicsorít a falnak, búja lépcsőkön fölbuzog, sír. Élteti a forradalmat. Mindkét részletben a korcsmában ülő részeg napszámost írja le a költő. De míg az első versben el van foglalva az ember tanulmányfejszerű, aggályosan pontos, részletező leírásával és mögé rejti