Kabdebó Lóránt szerk.: Vita a Nyugatról – Az 1972. ápr. 27-i Nyugat-konferencia (Budapest, 1973)

kitett határait; amikor az osztályban gondolkodott, nem tudott egyszersmind az egész dolgozó nép képviselője lenni. A Nyugat indulásakor a társadalmi progresszivitást hangsúlyozta és kívánta szolgálni. A progresszivitás jelszavának tartalmai azonban nagyonis eltérőek voltak, ezért oly viszonylagos az összehangzás a kétfajta irodalom között. A Nyugat nem tudta elfogadni a szociáldemokrata pártprogram-művészetet s mégkevésbé a pártos irodalom elvét. A munkásírók viszont társadalmi távlataik leszűkítésével egyidejűleg nem törekedtek a művészi színvonal fejlesztésére s a l'art pour l'art elméletet vetették a Nyugat szemére. A nem eléggé termékeny párbeszéd tisztázódást hozó lehetőségét a forradalmak alatt sem sikerült — érthetően — elérni, a polgári demokratikus progresszió és a munkásmozgalom szolgálatát valló irodalom találkozása későbbi korokra maradt örökségül.