Kabdebó Lóránt szerk.: Vita a Nyugatról – Az 1972. ápr. 27-i Nyugat-konferencia (Budapest, 1973)

lendülésének." Észreveszi, hogy az új olvasóközönség kielégítésére elsősorban az olcsó könyvek sorozata adta a lehetőséget. A Világosság nyomda könyvein túl a Magyar Könyvtár, a Modern Könyvtár s nem utolsósorban a Nyugat könyvtára volt kész kielégíteni ezeket az igényeket, a munkásosztály művelődési igényét. Komoly tudományos és szépirodalmi művek kerültek így a munkások kezébe. ,.Ma már a munkásság is olvas éspedig elsősorban ismeretterjesztő műveket" — írja Pogány. (Kultúra—álkultúra, Szocializmus, 1910—11. 3. sz. 190—191. 1.) A nézeteltérések gyökerei azonban mélyebbek voltak, hogysem egyik, vagy a másik oldal elvei feladása nélkül a kapcsolatot megteremthette volna. Amint korábban is a művészi megformálás avagy a mondanivaló elsődlegessége problémája körül vitáztak, most ismét emiatt lángoltak fel az ellentétek. Az újabb vitára a Herceg, hátha megjön a tél is! című Babits kötetről a Nyugatban megjelent kritika szolgáltatott alkalmat. (Gellért Oszkár: Babits, a költő, 1911. II. k. 505—506. 1.) Gellért Oszkár úgy emlékszik viszsza, hogy Bresztovszky a kritika ürügyén kelt írásában Babitson keresztül az egész Nyugatot „népszerűtlenné akarta tenni a Népszava olvasóközönsége előtt." (Gellért Oszkár: A Nyugat 1911-ben — Egy író élete 1902—1925, 1958. 267—268. 1.) A vita Babits körül folyt lényegében, mégis ott lapultak mélyén a korábbi nézeteltérések. Bresztovszky ismét Ady pártjára állt, pedig itt már nem Adyról vagy Babitsról volt szó, hanem sokkal inkább arról, hogy a Nyugat oly irányba távolodik, amely egyre kérdésesebbé teszi: öszszekötheti-e még valamely szál a munkásmozgalom törekvéseivel. Ignotus Bresztovszkynak írt válaszában világosan kijelenti: írjon bármiről Bresztovszky, ő közli, ha az művészi alkotás. Válaszcikkében ugyanezeket szögezi le: „Jól elkülönböztetem én itt a Nyugattól, mely főképp művészi újság, a Népszavát és, mondjuk a Szocializmust, melyek politikai, tudományos és társadalmi pártlapok. Ezek, ha s amennyiben művészi munkákat tesznek közzé, helyes és természetes, ha csakis nézeteket, még pedig szocialista nézeteket vallóknak adják meg a szólás jogát." Ezzel szemben — úgymond —, „A Nyugat valóban radikális újság, igen határozott társadalmi irányú — de éppen ezért, mert nem szab írói elé egyéb kötelességet, mint hogy tudjanak írni, és, ami ezzel egyet jelent, szabadon írjanak hitük szerint." (Ignotus: Tünetek, 1911. II. k. 683—6. 1.) Persze a Nyugaton belül sem ilyen egyértelműek a vélemények. Hatvány Lajos a Világban nyilatkozik 1911 decemberében a Nyugat szerepéről: „ A Nyugat könnyen válhatnék •— írja —, a progreszszivitás szemléjévé, ha kizárólagos esztétaságából engedne valamit.