Kabdebó Lóránt szerk.: Vita a Nyugatról – Az 1972. ápr. 27-i Nyugat-konferencia (Budapest, 1973)

prózai műben rendszerint csak a stilus játékait eredményezi, egyfajta öncélú artisztikum keresést, stiláris szecessziót. Ugyanis míg az impresszionizmust, szimbolizmust és más irányzatokat is — többé-kevésbé pontosan — le tudjuk fordítani a próza nyelvére, addig a képzőművészeti indítású szecessziónak nincsen pontos se lírai, se prózai megfelelése. Ezért a szecessziót csak a nyelvi, stiláris kísérletezések összefoglaló fogalmaként használhatjuk az irodalomelméletben, pontosabban — mivel tudjuk, hogy a lírai próza nyelvi kísérletezései az „átrendezett valóságot" hivatottak szolgálni, kifejezésre juttatni —, olyan önmagukért való stiláris törekvéseket fedhet a szecesszió fogalma, amelyeknek lehet létjogosultságuk a lírában, de a prózában — a lírai prózában is — a stílust elszakítják a tartalomtól, a forma többi összetevőjétől. A századelő prózája állandó vajúdásban van, hogy megszülje a kifejezés új lehetőségeit. A stiláris kísérletezéseknek — ebben a harcban — a tartalmi kifejezés szolgálatától elszakadt vadhajtásait, burjánzásait foglalhatja össze a szecesszió fogalma. Egyébként — mindenféle stilárisan újra törekvést, kísérletezést értve rajta — teljesen általánossá, megfoghatatlanná mosódik a tartalma. Egy egész életpálya vonatkozásában par excellence szecessziós jegyeket felmutató életművet nem is igen találunk a jelentős értékeket létrehozó prózaírók között; még leginkább Az isteni kert körüli novelláskötetek Szomoryja mutat rokonságot a szecesszióval, de csak azokkal az írásaival, amelyekben a festői és zenei hatáskeresés stílusburjánzásai alól kifut a novella tartalma, külső-belső történése, ahol a szüntelenül felröppenő hang- és színpetárdák csak a novellák felszínét világítják meg, és sötétben hagyják a tartalom mélyebb rétegeit. A század eleji, Nyugat körüli lírai próza már születése korában ösztönösen szintetizálta az egyes stílusirányzatok eredményeit. Nagyon vázlatosan megpróbálom jelezni a szintézis egyes elemeit, állomásait. A naturalizmusnak csak nagyon korlátozott érintkezése van a lírai prózával; a fiatal Szomoryra hat egyedül, de az ő korai naturalizmusa a „sár-pompája" inkább, későbbi színeinek bíbor-arany ragyogása, nagyzenekari hangzása felé mutat előre. Az impresszionizmus csak mint a látvány megragadásának — az egész mű szolgálatában álló — festői törekvése jutott kifejezésre a prózában. Részben hozzájárult egy hajlékony, a metaforikus sűrítés lehetőségeivel gyakrabban élő lírai nyelv kimunkálásához, főleg olyan alkotók kezén, akik a hagyományos realista prózától el nem szakadva gazdagították stílusukat a líra kifejezési lehetőségeivel — Kaffka, Kosztolányi, Török Gyula, Elek Artúr erősen pszichologizáló törekvésekkel párosult lírai realizmusára gondolok