Kabdebó Lóránt szerk.: Vita a Nyugatról – Az 1972. ápr. 27-i Nyugat-konferencia (Budapest, 1973)

Péter László „Kedves Réti Ödön, ön dolgozott a Nyugatba, hát mondja meg nekem, mért nem válaszolnak a szegény vidéki embernek? Beküldtem néhány dolgomat — Juhász Gyula jelölte ki őket — és semmi hír. Vagy a három szerkesztő közül kinek küldjem, aki elolvasná?" József Attila írja ezeket 1922. október 14-én.

1 Kicsit jelképe lehet ez a panasz a Nyugat és a vidék kapcsolatának általában. József Attilának 1923 júniusában közölték három versét a folyóiratban. Előtte pár hónappal, mint Gellért Oszkár elmondja, maga a költő jelent meg a szerkesztőségben, most Juhász Gyula ajánló sorait is hozta. Osvát úgy nyilatkozott: „Nem az ajánló levél, hanem a mű beszél önmagáért."- Összesen 13 verse jelent meg József Attilának a Nyugatban: kilenc Osvát szerkesztése idején, a többi Babits égisze alatt. Nagyon nehéz volna eldönteni, miért csak ennyi, s mindebben mit számított egyrészt Osvát meg Babits világnézeti és esztétikai ellenérzése, másrészt a költő kezdeti vidékisége. Hiszen később, mikor már Pesten lakott, sem jutott több helyhez a lapban. 1. Ez a példa mindjárt mutatja a kérdésnek, a Nyugat és a vidék viszonyának bonyolultságát is. Megnyugtatóan, adatról adatra sohanem lehet bizonyítani, hogy ez vagy az az író, költő, ez vagy az az írás vidéki volta miatt nem jutott a Nyugat hasábjaira. Még a vidékiek közül talán legtöbb verssel — harmincnyolccal — szereplő Juhász Gyula esetében sem. Hiszen Fenyő Miksához 1913-ban írt leveléből

3 kiviláglik, hogy korábban Osvattai „elvi okokból" volt vitája, s Ő ezzel magyarázta, azt hiszem, joggal, mellőzöttségét. De bizonyára az ő esetében is hozzájárult a ritka megjelenési lehetőséghez távolléte a fővárostól. A szerkesztők nem szeretnek levelezgetni, s amit mint igényt, kívánságot a személyesen megjelenőnek pár szóval elmondhatnak, körülményes levélre bízni, így inkább válaszolatlan hagyják a dolgot, amint József Attila leveléből láttuk. A pesti író a szerkesztőségbe be-bejárva jobban tudta sürgetni a választ, a döntést, a megjelenést. Néha talán a zaklatásokra való ráunás is közlésre késztethette a szerkesztőt, netán jobb meggyőződése ellenére is. A vidéki tollforgató e lehetőségtől elesik. Sokszor nem könnyű dönteni, ki számít vidékinek. Amikor Babits első versei megjelentek a Nyugatban, még tanár Fogarason. De bizonyos, hogy megsűrűsödtek versei a lapban, miután Pestre került. Hasonló volt Tóth Árpáddal is. Bartalis János, talán Juhász 1 Péter László: József Attila Szegeden, It, 1955. 135. 1. 2 Gellért Oszkár: Egy író élete, 1. k. 1958. 446. 1. 3 Szalatnai Rezső: Juhász Gyula hatszáz napja, 1962. 147. 1.