Kabdebó Lóránt szerk.: Vita a Nyugatról – Az 1972. ápr. 27-i Nyugat-konferencia (Budapest, 1973)

és „a céltalan" élet helyett megintcsak „a biztos útakért", az igazi hangért fohászkodik.'

5 Babits pályáján, termesztésen többször is változott ennek a motívumnak értelme, s érdekes lenne talán egy tanulmányban végigkövetni a bergsonizmustól a klaszikus idealizmuson át az egzisztencializmusig, milyen filozófiai iskolákkal érintkezett, melyektől határolta el magát a fogalomkör, s hogyan nyert előbb esztétikai, később erkölcsi—ideológiai irányultsága a Jónás könyve idején már a politikaihoz közelálló jelentéstartalmat.

50 Az azonban mindenképp bizonyosnak tetszik, hogy a Zsoltár férjihangra valóban kivételes pillanatban született: önmaga feltett kérdésére sem előtte, sem utána nem tudott még hasonló egyértelműséggel sem igent felelni. Ám míg első korszakában Babits a nemleges választ mintegy természetes kiindulásnak tekintette, s minél szuggesztívebb megjelenítésére törekedett, 1920 után írt verseinek témája már mindig maga a kérdés, amellyel nehezen küszködik és súlyát, jelentőségét átérezve, tagadó válaszát csak nehezen mondja ki. Fiatalkori költeményeinek feleletét gyakran már az ethopoiiás vershelyzet is magában foglalta — a későbbiek többnyire önvallomásos vagy önmegszólító típusúak, képrendszerük egészen más, tartalmi menetük, mintegy a nem kimondásának vívódásait vagy kínjait követi, pátoszuknak kétségbeesett, tragikus színezetet az eszmény nagyságának és elérhetetlenségének feszültsége köcsönöz. Magát az eszményt, amit 1912 és 1920 között kialakított, az emberi élet erkölcsi ideáloktól áthatott és vezérelt értelmének és értelmességének eszményét azonban sohasem adta föl — sőt magatartássá ivódott benne. Márai Sándor írja le, hogy a haldokló Kosztolányit azzal a mondattal tudta, s csak ő tudta megvigasztalni: „Ne félj, Dide. Ne félj a szenvedéstől. Valami értelme van ennek!"; Illyés Gyula pedig úgy emlékszik, amikor a Jónás könyve elolvasása után megkérdezte tőle, van-e isten, azt a választ kapta: „Az már nem a mi gondunk!".

57 Húsz év távolából a Kant-tanulmány legsúlyosabb tétele visszhangzik feleletében: megvalósultától és meg-nem-valóÉrdekes, hogy mennyire felejtésbe merült Lukács tanulmányának kitűnő jelzője, Jónás „fonák" prófétaságáról, s vele a mű kétértelműségének Lukács által erősen hangsúlyozott igazsága; újabban Gyergyai Albert tanulmányai világították meg — s revelatív fénnyel — így a művet. (Lukács György: i. m„ Gyergyai Albert: I. m.) 56 Ennek egy részletét, Babits és a heideggeri egzisztencializmus esetleges kapcsolatát dolgozza ki Németh G. Béla cikke: Az önmegszólító verstípusról, Mű és személyiség, Magvető, 1971., — bár magam, némileg más hangsúllyal, mint Németh G. Béla a klasszikus ideál hatását az 1930-as években is döntőnek tartom. 57 Babits Emlékkönyv 1941. 82. 1., 188. 1.