Kabdebó Lóránt szerk.: Vita a Nyugatról – Az 1972. ápr. 27-i Nyugat-konferencia (Budapest, 1973)

folyamatos, a szó teljes értelmében folyamatos, kezdet- és végnélküli történéseket jelöl. Ilyenképpen válik az egész tárgyvilág valóban példázatává, de erősebb szót is használhatunk: illusztrációjává ennek az időtlen általánosságnak. Ez a fajta vonatkoztatottság, mely részint a meghatározó egységet, részint az elemeknek az általános felé mutató irányultságát jelezve, különböző szinteken és formákban a vers egészét keresztülhálózza — a költemény legfőbb szervező elve: a lativusi alapmondatú vers, az első hat versszak mindegyik frázisa részeshatározói, sőt célhatározói értelmi mag köré gyűjti vagy függeszti a megformált tárgyiasságok példázatát, a vonatkoztatottság kulcsszavait és kulcsragjait viszont számtalanszor elismétli, majdhogy belesúlykolja olvasójának tudatába. Ismét csak a dikció összegező szerepéhez jutottunk; a vonatkoztatások rendszere közvetlenül is, közvetetten is mindig benne nyer értelmet, Babits versének a dikció, a mondatformálás a szerkezet egészét meghatározó eleme, domináns struktúrája. Mintáját talán most is Ágoston szolgáltathatta: a Solüoquia istennel társalkodó magányos beszélgetései. Pontos, elvitathatatlanul bizonyító szövegegyezéseket nem sikerült találni, bizonyos hasonlósága azonban szinte bármelyik hosszabb részletből jól kihallható; latinul idézzük, mivel Babits nyilván így olvasta Szent Ágoston könyvét, ,.0 domine Verbum, o Deus Verbum; qui es lux, per quem facta est lux, qui est via, veritas et vita: in quo non sunt tenebrae, error, vanitas, neque mors. Lux sine qua tenebrae, via sine qua error, veritas sine qua vanitas, vita sine qua mors. Die verbum Domine, fiat lux, ut videam lucem; et vitem tenebras, videam viam et vitem invium, videam veritatem, et vitem vanitatem; videam vitans, et vitem mortem. Illuminare Domine lux mea, illuminatio mea et salus mea, quem timebo, Dominus meus, quem laudabo, Deus meus, quem honorabo, Pater meus, quem amabo, sponsus meus cui me formabo: Illuminare inquam. Illuminare lux huic caeco tuo, qui in tenebris, et in umbra mortis sedet: et dirige pedes eius in viam pacis per quam ingrediar in locum tabernaculi admirabilis, usque ad Dornum Dei in voce exultationis et confessionis. Vera enim corifessio est via, per quam ingrediar ad te viam, per quam egrediar ab invio, et revertar ad te viam, quia tu es vera via vitae." ,,Ó, Uram, Te Ige! Ö Istenem, Te Ige, ki világosság vagy, aki által lett a világosság, ki út, igazság és élet vagy, akiben nincs sötétség, se tévedés, se hívság, se halál: világosság vagy, aki nélkül sötétség, út vagy, aki nélkül tévelygés, valóság vagy, aki nélkül hiúság, élet vagy, aki nélkül halál van csak. Mondd ki Uram Igé7* 99