Vezér Erzsébet szerk.: Ifjú szívekben élek? Vallomások Adyról (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1972)
Magam mögött nem hagytam. Ady magasan fölöttem áll. Egy ilyen vulkanikus, tüzes egyéniség, amilyen Ady, feltétlenül sokkal több, mint egy magamfajta hűvös kísérletező. Magam mögött nem hagytam, hanem, amikor Adyból kiszívtam mindazt, ami számomra valamit jelent, akkor nemigen volt okom tovább alaposan foglalkozni vele. Kellene, szükséges volna, hogy Ady költészete ugyanúgy adjon valamit egy mai fiatal számára is. Mint ahogy szükséges volna az is, hogy Babits, Kosztolányi, Arany János, Petőfi, Vörösmarty, Balassi Bálint és a többiek mind adjanak valamit, mind jelentsenek valamit a fiataloknak. Csakhogy nálunk — Isten tudja, miért — a múlt múzeummá vagy mauzóleummá válik. Nagyon kevés élő hatást desztillálnak ki belőle a fiatalok. Valahogy mindig csak az utolsó irodalmi periódus él, annak sem anynyira az értékei, mint inkább a furcsa, jellegzetes figurái. A múlt nálunk elhal. Én nem tudom, a fiatalok közül, hányan olvassák Aranyt vagy Csokonait, vagy Adyt? Azt hiszem, nagyon kevesen. És ha tolán olvassák is, hatástalan marad számukra. Ehhez talán az is hozzájárul, hogy a magyar irodalom, mint összefüggő egész, tényleg a XIX. századdal, a romantika korával kezdődött. Van korábbi magyar irodalom is, és nem is akármilyen, ha csak Balassit, Pázmányt, Apor Pétert, Károli Gáspárt, Kemény Jánost, Bethlen Miklóst, Bethlen Katát, egész gazdag sort említhetünk, ami folytatható még Zrínyivel, Gyöngyösi Istvánnal, Bornemisza Péterrel, Koháryval és Pekryvel, Beniczky Péterrel. Igen gazdag magyar irodalom van már a romantika kora előtt is, a nagy magyar barokk. De van ennek hatása? Alig-alig hozzáférhető, nem látják, nem olvassák. Már csak mint nyelvi energiát is nagyon szükséges lenne ezt a magyar barokkot ismerni. De tudtommal nem foglalkoznak vele. És hát az lenne tulajdonképpen a fontos és szükséges, hogy ezt az egész nagy régi magyar irodalmat hozzáférhető 'kiadványokban újra kiadják és olvassák, vásárolják. Én azt hiszem, hogy most Magyarországon vásárolnak könyveket, megvennék ezt a régi barokkot és használnák, olvasnák, csak nem adják ki, én nem tudom miért? Kérdés: És Ady hogyan tartozik ebbe a sorba?
