Vezér Erzsébet szerk.: Ifjú szívekben élek? Vallomások Adyról (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1972)

így vagyok én is az írással is és az olvasással is. Mindig azt olvasom, amit még nem ismerek. S nem azt, amit már ismerek. Azt hiszem, lényegében nem változott a véleményem azóta, hogy annak idején 25 vagy 26 éves koromban a ToïZ-ban Adyról írtam. Az a néhány sor inkább a személyes kapcsolatot mondta el: hogy mekkora élmény volt Ady költészete, amikor találkoztam vele, és hogy mennyire kihűlt ez az élmény, amikor már ismert dolog lett számomra. így vagyok tulajdonképpen a világirodalom minden klasszikusával. Csak amikor foglalkozni kezdek vele, amikor még nem ismerem, akkor érdekel. Most például igen nagy szenzáció számomra Joost van den Vondel, ez a Shakespeare-koírtárs, holland drámaíró, misztériumszerző, mert nehezen jutok hozzá a munkáihoz ós keveset ismerek belőle. Vagy Carl Michael Bellman, ez a csodálatos svéd lírikus, akit sokkal kevésbé fogok majd csodálatosnak találni, hogyha a könyvei már teljesen, vagy megközelítőleg teljes számban a könyvespolcomon sorakoznak. Nagy szeretettel olvasgatom a késő reneszánsz vagy*kora barokk Kochanowskit, Sarbiewskit, ezeket a régi lengyel költőket. De meddig? Addig, amíg a végükre nem jutok. S így folytathatnám tovább. Egyszóval, ilyen szempontból én az olvasásnak, az irodalomnak kalandora vagyok kissé. Csak addig érdekelnek a dolgok, ameddig ismeretlenek számomra. Kérdés: De ha beiemegyek ebbe a játékba, akkor azt is kérdezhetném, érdekelhette-e vajon Adyt a forradalom, mint ..kész mű"? Nem tudom, hogy Adyt a forradalom nem érdekelte volna-e? Akkor már súlyos beteg volt, agyvérzésből eredő bénulás, tompultság, sőt pár hét múlva a halál. Nem tudjuk, hogy Adynak mi lett volna a viszonya a forradalomhoz, hogyha ott mint ép, vagy legalább megközelítőleg ép ember állhat. Ágyban fekve, a halál hamujával a szemhéjon már semmi sem érdekes. És hát Ady és a forradalom között sajnos már csak ez a viszony volt. Kérdés: Ügy érted, hogy a kész dolgok, a kész művek egyetlen költőt sem érdekelnek? Igen, de a forradalom nem volt kész mű, nem is válhatott azzá, hiszen pár hete volt csak, jött utána Franchet d'Esperey, jött utána Horthy. Nem akarom itt most a történelmi eseményeket ismertetni, regisztrálni. A forradalomnak nem volt annyi ideje, hogy önmaga jóságát, vagy önmaga rosszaságát demonstrálja, csak hetek jutottak neki.