Vezér Erzsébet szerk.: Ifjú szívekben élek? Vallomások Adyról (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1972)

rához szólt, hanem azért, mert erőtlen. A nagy Homérosz is alszik néha. A géniuszok sincsenek az ihlet állandó állapotában. S ilyenfajta mállatag réteg sok van Ady életművében, költészetének divatosan szecessziós, rikító, plakátszerű elemei. Most kezd divatba jönni a szecesszió, de akkor, az ón férfikorom kezdetén, épp a 30-as években, jóformán mindnyájunk számára, akik írtunk, bíráltunk, vörös posztó volt ez a plakátszerűség, mert üresnek, bombasztikusnak éreztük, nem találtuk eléggé hitelesnek és valószerűnek. S még valami lényeges elfakult az Ady-legendából : a személyével kapcsolatos botrányok vonzása. Hadd mondjak el egy idevágó kis anekdotát. Pót-görögérettségit kellett tennem. Ma is él előttem az a délután, amikor az Attila utcai gimnáziumban a vizsgáztatásra vártam. Bennfentes ifjú irodalmi efeboszok társasága húzódott meg az egyik ablakmélyedésben, épp ott, ahol én az aorisztoszoikat és egyebeket néztem át. S azok között volt egy olyan minden lében kanál, jóltájékozott bennfentes. Az ott legalább egy óráig csak az Ady botrányairól mesélt. A többiek csorgó nyállal hallgatták, nyoican-tízen. Ki, kivel, mikor, hogyan, szóval azt a bordélyszagú, azt a részegszagú pletykát, amit sajnos szegény Révész Bélának a könyvei és a „női csukáknak" a visszaemlékezései, de Ady idevágó versei is igen élesztettek. Ez a nagy botrányhős kan elmúlt a történelemmel. Lehet, hogy itt-ott megpróbálják fölidézni, de ez most már nem vonz igazán senkit. A legnagyobb botránykő persze Ady politikai szereplése, a politikai botrány volt. Ebből lett természetesen a legtöbb a múlt emlékévé. Ma Ady ilyen vonatkozásban is elismert költő. Fiatalokat kérdeztem, azt sem tudják, hogy ki volt Tisza István, hát még, hogy Ady miért verekedett vele. Azt is, hogy mi volt az a vármegyeháza, amire fölszállott a páva, s hogy annak mi volt a jelentősége, legfeljebb az iskolában tanulják. Azt sem nagyon tudják, hogy mi volt az ostrom; honnan tudnák azt, hogy mi volt Ady harcainak aktuális reálpolitikai tartalma. Tehát az idő, mondom, nagyon sok mindent betemetett. Az a benyomásom, hogy ha van sansza Ady újjáélesztésének, akkor ehhez az első fontos lépés, hogy azt emelje ki belőle hozzáértő kéz, amit nem fedett el az idő múlása, ami nem korhadt bele a múlt avarjába, ami hiteles, ma is eleven erő. Ez a kiemelés azonban ne legyen egyszintű: a teljes Ady az, amire szükség van. A teljes Ady, nem úgy értem ezt, hogy mindenkivel most minden Ady-verset, minden Ady-vezércikkat, minden Ady-prózát, novellát stb.-t elolvastassunk. Hanem azt, hogy valaki őszintén, becsületesen, Ady felől csinálja meg azt a bizonyos válogatást, amit nem