Vezér Erzsébet szerk.: Ifjú szívekben élek? Vallomások Adyról (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1972)

esztétikai, irodalmi hatása csakhamar lehetetlenné válik, éppen azért, mert olyan penetráns az egyéni bélyegük, hogy őket csak durva módon utánozni lehet, vagy távol állni tőlük. Ez így van Petőfi esetében is, Ady esetében is. Petőfi közvetlen esztétikai hatása a Petőfi-utánzókra elviselhetetlen erő volt. Ady közvetlen esztétikai hatása Gyóni Gézánál és a még kisebbeknél látható, tapasztalható. De éppen azért, mert ilyen erősen látható, ennek nincs igazi művészi értéke. Ami társadalmi hatásának a megszűnését illeti, annak, azt hiszem, az a magyarázata, hogy nagyobb erők, politikai erők elintézték helyette, elvégezték már azt, aminek az elvégzésére ő fölszólított. Melyek azok a vonásai Ady életművének, melyek ma is aktuálisak, és mit látok belőle elavultnak? Hát talán a kérdés második részére gyorsabban, könnyebben tudok válaszolni, mint az elsőre. Nem lehet Ady életművéről, mint egységről beszélni. Különbséget kell tennünk a korai Ady és a későbbi Ady között. A korai Adyműben, különösen az Űj versekben, még csakugyan vannak modorosságok, amelyeket elavultnak érzek. Meg kell mondanom, hogy én Az Illés szekerént még mindig nem érzem elavultnak. Az Illés szekér ént ma is nagyon szeretem, tökéletes művésziességű kötetnek tartom. Ez nem azt jelenti, hogy helyeselném, ha valaki utánozná. Az Illés szekerén a maga helyén és a maga módján mégis tökéletes művészi kötet. Szóval nem elavult, de nem kell ós nem lehet utánozni. Az Illés szekerén kötetben megtisztult még azoktól a szimbolista foszlányoktól, modorosságoktól is, amelyek talán ittott föllelhetők. Úgyhogy nem használnám az elavult szót. Homérosz sem avult el és Arany János sem avult el. Ez nem azt jelenti, hogy utánoznunk kell, vagy szabad, helyes volna utánozni azt, ami a maga helyén tökéletes. Költészettel mindig nehéz, úgyszólván lehetetlen betörni a világirodalomba, a líra olyan nyelven van, mely megközelíthetetlen az idegennek. Gondoljunk el egy példát. Mallarmé nem kétséges, hogy igen jelentős költő. Azt is el kell ismernünk, hogy Weöres Sándor jó fordító. Én felvetem a kérdést, ha valaki Mailarmet Weöres Sándor fordításában ismeri meg, fölismeri-e vajon Mallarmé nagyságát. Akadna-e egyetlen magyar olvasó, de egyetlen egy is, aki Mallarméhoz kedvet kapna Weöres Sándor fordítása alapján? Egyetlen egy se. Hát ugyanez az eset Adynál is. Egyáltalán nem tudnék a világirodalomból olyan lírai költőt mondani, áki fordítás alapján tört volna be a világirodalomba. Rabindranath Tagorenak ugyan nagy neve van, de inkább a prózája segítségével lett népszerű és voltaképpen nem hatott a költőkre, a közönség, az olvasóközönség körében lett népszerű. De világ-