Vezér Erzsébet szerk.: Ifjú szívekben élek? Vallomások Adyról (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1972)

GARAI GÁBOR Különböző kérdések érkeztek hozzám Adyról. Az első úgy szól, hogyan látom ma Ady jelentőségét, hatását a mai olvasóra és a mai irodalomra. A kérdést azt hiszem ketté kell választanom. Jelentőségét másképp látom, mint hatását, akár az olvasóra, akár a mai irodalomra. Ügy érzem, hogy jelentősége semmit sem vesztett régi erejéből és biztos vagyok benne, hogy lesz, talán nemsokára lesz reneszánsza, vagy hogy rossz ízű szót használjak, divatja Adynak. A hatásáról már másképp beszélhetnék. Űgy hiszem, hogy látensen jelen van Ady hatása a mai irodalom igen sok alkotójának a művében, mégpedig elsősorban azoknak a művében, így vagy úgy, akik az irodalom társadalmi elkötelezettségét ma is vállalják, bár ez nem látszik nagyon sikkesnek napjainkban. Tehát a hatása, ha nem is stílushatása — ami különben Adynál mindig veszélyes, őt büntetlenül stüusában követni soha nem lehetett — a mélyebb hatása, az elkötelezettségének a hatása, ha nem is tömegméretekben, de mégis a mai irodalom legfontosabb, legtöbbre vállalkozó áramlatában jelen van. Az olvasókra tett hatása megint más probléma. Ügy hiszem, hogy az olvasóknál valóban arról lehet beszélni — teljesen leegyszerűsítve a kérdést —, hogy nincs most éppen divatban. Sokan úgy érzik, hogy az a magas hőfok, amin Ady versei izzanak, mintha távol állna a mai ember rezignáltabb, vagy mondjuk, intellektuálisabb, tűnődőbb, kritikusabb szemléletétől. Mindamellett ismerek sok olyan embert is, és azt hiszem, hogy nemcsak az én ismerőseim körében, hanem országszerte sokan, vannak, nemcsak öregek, nemcsak Ady irodalmi emlőin nevelkedettek, hanem mások is, akik őszintén szeretik ós iakiket lelkesíteni tud és tűzbe tud hozni, csak talán nem ezek hallatják leginkább a hangjukat.