Fenyő István szerk.: Eötvös József kiadatlan írásai. 1846. május–1848. február (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1971)
Cikkek, tanulmányok
TEENDŐINK XL (ŐSISÉG) A földbirtokos nálunk nem rendelkezhetik szabadon birtokával, s midőn a világ minden részeiben a földbirtok tartatik minden birtoknemek között a legbiztosabbnak, nálunk éppen a földbirtok az, melyre nézve aránylag legcsekélyebb biztosság van. Ezek azok, miket, birtokrendszerünk hiányairól szólva, utósó cikkelyünkben kiemeltünk. E bajoknak oka, a nemesi birtokot illetőleg, — mint mindenki tudja — az ősiségben fekszik; ha tehát e bajokon segíteni akarunk, — akarunk pedig, mert tönkre jutunk, ha rajtok nem segítünk — az ősiség eltörlése az, mit egyik fő teendőink közé számítanunk kell. — Kell pedig azért, mivel 1) Azon okok, melyek az ősiség mellett szólottak hajdanában, megszűntek. 2) Mert azok [azon] okok, melyek mellette jelenleg felhozatnak, ha azokat figyelemmel tekintjük, mind alaptalanoknak mutatkoznak. 3) Mert maga törvényhozásunk is az ősiségét — más igen fontos institutiók módjára — mellékesen már eltörülte, s mi belőle fennmaradt, elég ugyan, hogy e hazát kifejlődésében akadályoztassa, de nem elég, hogy azt vagy annak bármely polgárait valaki ellen ótalmazhassa. Nézzük ez okokat egyenként. Ha valamely instátutió, mely jelen viszonyaink között céliránytalannak mutatkozik, századokon keresztül fenntartá magát, meg lehetünk győződve, hogy az keletkezéskor nem volt céliránytalan. így van ez az ősiséggel is. Ha történeteinkbe visszatekintünk, azon meggyőződés támad bennünk, hogy az ősiség hajdan nemcsak nem céliránytalan, sőt azon viszonyok természetes kifolyása, melyek között hazánk századokon keresztül élt. — Valamint most, midőn az adó alapja kizárólag az úrbéri birtokban kerestetik, a közállomány e birtokot minden megkevesités ellen őrzi, s igen okszerűen cselekszik, midőn ezt teszi: úgy akkor, midőn a haza védelme kizárólag a nemesség vállait terhelé. terhelé pedig az egyesek birtokával aránylag, a közállománynak el kelle mindent követni, hogy védelmezőit oly állapotban tartsa meg, melyben azok e kötelességeknek megfelelhessenk. — Az ősiség semmi egyéb, mint a hűbéri rendszernek összeolvasztása magyar nemzetségi rendszerünkkel, melyet Ázsiából magunkkal hoztunk; s míg e haza védelme e rendszerre alapíttatott, az ősiség megszüntetése nem volt lehetséges, legalább nem vala célszerű semmi esetre. De vajon mondhatjuk-e ezt még most is? A nemesség különválasztotta érdekeit a haza érdekeitől. Birtokának fenntartása a haza biztosságával nemcsak nem függ semmi összeköttetésben, sőt ellenkezőleg azt mondhatjuk, hogy a hazának ereje s biztossága azon irányban növekszik, melyben a
