Fenyő István szerk.: Eötvös József kiadatlan írásai. 1846. május–1848. február (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1971)
Cikkek, tanulmányok
— nem vonakodik a teljes egyenlőség elvének elfogadásától; minek új nehézségeket itámasztani e kérdések megoldására nézve azáltal, hogy azokat a börtönreform annyi praktikus akadályokkal küzdő ügyével összekötjük. — Ily összekötés a börtönreform ügyét nem fogja elősegíteni, akadályai, melyek nagy részint financiálisok, nem válnak kisebbekké általa, s kérdést sem szenved, hogy a büntető törvénykönyv s jobb eljárás behozása sokkal nehezebbé válik, ha hozzá föltételül egy rendszeresített börtönrendszer életbeléptetése köttetik. Fogjuk össze röviden a mondottakat. Felfogásunk szerint, a jogegyenlőség nélkül — mint azt gróf Széchenyi igen helyesen megjegyzi — a büszkeség, mellyel haladásunkra hivatkozunk, nem egyéb misztifikációnál. A jogegyenlőség első föltétele egy, az egyenlőség alapjára épített büntető törvény s eljárás. — Szükséges tehát, hogy közelgő törvényhozásunk erre fordítsa figyelmét. A börtönrendszer igen fontos része büntetési rendszerünknek. De nem a legfontosabb. Nem az, melynek életbeléptetése legsürgetősebb. A törvénykönyv s főképp az eljárás biztosítja a polgárok személyes szabadságát s jogegyenlőségét; ez a mező, melyen csak gyökeres reform segíthet, s melyen az elhalaszthatatlan. A börtönrendszer nem föltétele, hanem csak kiegészítése az e mezőn teendőknek, s ily szempontból tekintendő törv.hozásunk által. — Mik azon elvek, miknek a büntető rendszerre nézve követését ajánljuk, e lapok elégszer elmondták nézetünket — * * * TEENDŐINK X (BIRTOKVISZONYOK) A törvény előtti egyenlőségnek legfontosabb része az, mely szorosan személyes jogainkat illeti, s miután jelen büntető rendsezerünk mellett éppen a polgárok személyes jogaira nézve ezen egyenlőségről szó sem lehet kimondtuk meggyőződésünket, mely szerint e büntető rendszemek megváltoztatását első legsürgetősebb teendőink közé számítjuk. — E tekintetben a közvélemény utósó időkben tetemesen kifejlődött s a nemesi kiváltságnak legbuzgóbb pártolói között is talán kevesen lehetnek, kik a nemesség fenntartására szükségesnek tartanák, hogy a .törvény a nemes lótolvajt vagy gyilkost különös atyai pártolása alá vegye. Bármi fontosnak ismerjük tehát e tárgyat, nem fogunk róla bővebben szólani, s e kérdés részleteire nézve utasítjuk olvasóinkat mindazokra, mik lapjainkban a
