Fenyő István szerk.: Eötvös József kiadatlan írásai. 1846. május–1848. február (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1971)

Cikkek, tanulmányok

Egy ebiként fel fogjuk venni e tárgyakat, mindenikre nézve kimondva azt, mit jelent körülményeink között teendőnek vélünk. — Minden, mi a jog- és teheregyenlőség helyreállásához vezethet, a dolog természete szerint az ellenzék teendői közé tartozik. Nem kizárólag, mert mi gróf Széchenyivel egyetértünk, s azt hisszük, hogy e dolgok előmozdítása minden felvilágosodott hazafi kötelességéhez tartozik, de mégis leginkább az ellenzék feladata ez irányban működni, minthogy az ellenzék volt az, melyet ezen tárgyakra nézve az indítványozás dicsősége illet. — * * * TEENDŐINK IX. (BÜNTETŐTÖRVÉNY) Nincs fogalom, mely a politikában több tévedésekre nyújtott volna alkalmat, mint az egyenlőség. Vannak, kik e szót abszolút értelemben véve fel, midőn az embert egyenlőségre teremtettnek hirdetik, mindazon különbségeknek, melyek szociális állapotunkban birtoki vagy bármily tekintetben léteznek, hadat izennek. mintha az örök igazság elvei nem ismertetnének el, hacsak a polgári társaság Procrustes ágyává nem válik, melyen a 'kisebb erőszakkal kinyújtatik, s a nagyobbnak tagjai leszeletnek, míg valamennyien elbénítva s 'tehetetlenül hasonló nagyságúakká nem válták. — Rövid gondolkozás szükséges, hogy az egyenlőség ily magyarázatának antiszociális természetét belássuk. IIa igaz, hogy szabadságra születtünk (s ezt ez egyenlőségnek ily értelembeni hirdetői nem szokták tagadni); ha a szabadság nem egyéb, mint azon jog, melyet a természettől testi és lelki tehetségeink kifejtésére nyertünk, ha e szabadság jólétünk elf.ő föltétele, s azért a polgári társaságnak nincs szebb feladata, mint hogy e szabadságot az egyes számára fenntartsa: akkor az ily értelemben vett egyenlőség nemcsak nem elégíti ki természetünket, sőt valóságos ellentétben áll vele, mert ellentétben áll a szabadsággal. — Különböző tehetségekkel születünk, különböző szorgalommal használjuk e tehetségeket, miként legyen tényleges egyenlőség ez állapotnak eredménye, hacsak minden kitűnőbb tehetség elnyomását, hacsak azt nem tűzzük ki a közállomány feladatául, hogy mesterkélt rendszer által a szorgalmat érdemlett jutalmától fossza meg; mi valóságos képtelenség. Nem az állapotok egyenlősége, hanem csak a törvény előtti egyenlőség az, mit minden józan politika magának feladásul kitűzhet, kizárólag ez az, melynek hiányát jelen bajaink egyik legnagyobbikának tartjuk. E hon polgárai nem egyenlők a törvény előtt. — Nem szükség, hogy