Fenyő István szerk.: Eötvös József kiadatlan írásai. 1846. május–1848. február (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1971)

Cikkek, tanulmányok

kel, de tettleg jobban szereti a hazát, mint saját magát, ünnepélyesen felszólít. Kivitele tulajdonképp ebben áll: minden magyar álljon résen, vigyázzon jól a körülötte történőkre, ha az ellenzék sorai valahogy anynyira gyérülnének, hogy az ellenőrködési tisztének nem felelhetne meg, mert oppositionalis ellenőrködés nélkül alkotmányos országban minden az önkény színét viseli magán, az illető jólelkű magyar fordítsa oda törekvését, hogy az ellenzék ne vesszen ki, s annak legalább magva tartassák fenn, ha ellenben azon veszély fenyegetné a hazát, hogy az ellenzék túlsúlyra emelkednék, akkor, mivel ily állapot a hazát okvetlenül sírjába döntené, a lelkes magyar „ne respublica det rímen tum capiat", forduljon hamar az ellenfélhez, s pártolja a kormányt; s ámbár mi a szerepet, mely az ellenzéknek e politika elfogadása mellett jutna, igen kedvezőnek nem tarthatjuk, ámbár annak praktikus kivitelét nemigen tartjuk lehetségesnek, s nem is hisszük, hogy az európai súly egyen elméletének ezen alkotmányos alkalmazása politikai szilárd jellemek kifejtésére célszerű eszköznek nevezhető, mint mondtuk, még sincs panaszunk gróf Széchenyi ellen. Miután azonban mi úgy vagyunk meggyőződve, hogy a tisztélt gróf csakugyan nem volt képes oly tisztán adni elő nézeteit, hogy azok félreértésre ne adjanak okot (40. lap), miután nekünk úgy látszik, hogy a magasabb politikában nem járatos s mindent egyszerű magyar eszök szerint itélő egyének a „Politikai Program" szavai által felhíva erezhetnék magokat, hogy azon pártot, mely „folytonos és keserű agitációi által semmit nem hagy használatlanul, hogy e hazára gyásznapokat hozzon" (58. lap), melynek része ,/iyilt lázadás ormán áll" (65. lap), és ha többségre vergődik, a hazát sírba dönti, lehetőségig üldözzék, sőt szükség esetében ledorongolják: elkerülhetetlen szükséggé vált, hogy ennyi vádak ellenében elmondjuk mentségünket, mely, mint hisszük, szándékaink egyszerű elősorolásában fekszik. Politikai elleneink nyíltan kimen dák szándékaikat: leszavazni mindent, mi az ellenzéktől jő: ez feltételek. Konzerva tíveink credo ját ismeri mindenki, s főképp mi nem panaszkodhatunk nyíltságuk ellen, miután tudva a kérdéseket, miket kitűzendünk, s miknek leszavazása elleneink feladata leend, még jobban ismerjük nálóknál az állást, melyet elfoglalandnak illő, hogy e példát kövessük, s miután elleneink nemcsak szándékaikat, hanem ritka nyíltsággal azon országos taktikát is élőnkbe adták mellyel magoknak az egyes megyékben többséget akarnak szerezni: mi is nyíltan s tartalék nélkül bevalljuk azt. mit a jelen körülmények között tenni akarunk. Közéig a pillanat, melyben törvényhozásunk összehívatván, azokra nézve is, kik a politika naponkénti súrlódásaiban részt venni nem szoktak, legszentebb kötelességgé válik választásaik által lényeges befolyást gyakorolni hazánk közdolgaira. A pártok állásának következménye, hogy ily pillanatokban mindent elkövetnek, mi által soraikat megerősíthetik. Jól