Fenyő István szerk.: Eötvös József kiadatlan írásai. 1846. május–1848. február (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1971)

Cikkek, tanulmányok

c4yvalairn.it, miben az atticus só újabb korimik bors és paprikájával vegyül, min a vele egyértelműek csak úgy híznak, mi pedig savanyú képeket fogunk csinálni. Hogy legalább ezen csalódás a Hiradó férfiadnak tiszta felfogását ne zavarja, s őiket ne akadályozza a mély belátásban, mellyel hazai dolgainkban bírnak, valljuk meg őszintén, hogy mi a Híradónak ezen gúnyképpen felhozott szavaiban nemcsak semmi sértőt nem, sőt valódi bókot látunk, melyért nemcsak minden szenvedélyes, hanem egyáltalában minden igaz reformer nevében köszönetünket jelentjük ki. Éppen e különös ízlésünkben áll a különbség köztünk reformerek közt s önök között. Reformálni e hazában mai nap mindenki akar. önök, ildomos férfiak létökre rég észrevevék már, hogy jószágaik kevesebbet hoznak be, mint hasonló kiterjedésű uroóUámak a szomszéd tartományokban, azt is észrevevék, hogy pénznek szűkében vagyunk, s a kamatláb alászállítása kárukra nem volna, sőt sokszor utazva — főképp miután az ingyen előfogatok eltöröltettek, eszökbe jutott az is, mennyi kényelem szereztetnék, ha hazánk vasutakkal bírna; s így önök is reformálni akarnak. Mikint a római pápa rég kimondotta az egyháza reformációnak szükségét, mielőtt a hatalmas wittembergi barát téziseit a templom kapuira függeszté: úgy önök is igen sok tárgyakra nézve nyilván reformátoroknak vallják magukat, sőt még azt sem tagadjuk, hogy reformterveik talán éppoly gyökeresek, mint amelyekkel mi foglalkozunk. Csak éppen abban fekszik a különbség, hogy mi, mint önök is mondják, semmit sem akarunk elismerni valódi reformnak, mi által a szabadság nem terjesztetik, vagy talán még szűkebb korlátok közé szoríttatnék; s mi magunkat önök iránt mindig lekötelezve fogjuk érezni, valahányszor a közönséget e lényeges különbségre figyelmessé teenddk. önök talán ideológoknak fognak nevezni e nyilatkozat után, s miután e hazában számosan vannak, kik midőn a P. Hirlap dolgozó társai doktrinereknek hivattak, őket csaknem becstelenítéssel gondolák illettetni; valószínű, hogy találkozni fognak olyanok is, kik azon szemrehányás után, hogy doktrína val bírunk, a legmegszégyeru többnek azt fogják tartani, hogy anyagi hasznon kívül még eszmétkért is küzdünk. Tűrnünk kell mind e szemrehányást, mind a szégyent, mely következtében érni fog, s vigasztalásunkul csak azon meggyőződés marad, hogy szentírásunkban világosan benn állván: hogy az ember nemcsak kenyérből él, nézeteink nem oly újak s különcködők, mánt azt némelyek szívesen elhitetnék. önök a reform tápláló falatjait igérik (adja az ég, hogy ez igéret valahára teljesüljön, ámbár azon készítési mód után ítélve, melyet a B-P. Híradóban mint szakácskönyvben előadnak, mi nem .hisszük, hogy e falatokkal valaki jóllaknék); nekünk e falatokhoz még a szabadság leve szükséges, hogy azokat ízlelhetŐknek tartsuk. Jó, hogy ízlésünknek ezen különbségét nyilván kimondták, tovább vitatkozni felette szükségtelen, önök eljárásuk védelmére egy igen praktikus — a zsidó népnek példáját hozhatják fel;