Fenyő István szerk.: Eötvös József kiadatlan írásai. 1846. május–1848. február (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1971)

Cikkek, tanulmányok

valóságos paradicsonirná, a hajdú, ki föleinek botjával édenünknél áll, az iparűzőt vissza fogja űzni paradicsomunk kapuitól, szintúgy, mintha zgy angyal égő karddal álma ott. De iki is kételkedik ezen? Midőn Nógrád megyében egy gyármunkás pálcabüntetessél fenyíttetett, nem töké-e el indignatio kiáltása az egész országot, nem szólaltak-e fel minden magyar lapok e tett ellen, megyéink egy része nem jelenté-e ki rosszallását, s Pest megye nem vett-e alkalmat magának statútum alkotására, mely szerint minden mesterember és gyármunkás a szolgabírói pálca alól kivétetik; s most, midőn a civilizáció ösvényén ismét két évig haladtunk, mi akkor az országban általános meggyőződésnek látszott, most nem volna többé az, e haladó században csak mi volnánk azok, 'kik visszafelé indulnak? — Az nem lehet ügye? Szinte nemzetel'leni bűn volna ilyes valamit föltenni. S mégis, habár ebbeli meggyőződésünk nem változott, ha teljes hitem szerint teóriában ugyanúgy szólnánk most, mint akkor, s Pest megye kétségenkívül ma ismét megújítaná akikori, a 'külföldön is annyi méltánylásra talált statútumát: Pest megyének utolsó határozata nem semmisíti-e meg ama statútum minden lehető üdvös eredményeit, nem állít-e rosszabb helyzetbe, mintha az soha nem alkottatott volna, midőn ismét több van egy példával, hogy maga a törvény, s az, mi vele hasonló erejűnek tartatik, megyei szabályaink is mi kevés biztosságot nyújtanak e hazában. — Hogy ezen nézet helyes, arról e lapnak olvasói, eddig talán magok Pest megye rendéi is egyenkint meggyőződhettek, ha még egyszer meggondolták határozatuk következményeit. E lapok olvasói emlékezni fognak azon esetre, mely néhány hét előtt Pest megyében történt. Egy molnár Pest megye egyik szolgabÍTája által 25 pálcával fenyíttetett. A hírnek bizonyosan nem nyittattak volna meg e lap hasábjai, ha annak valóságáról kezeskedést oly egyén nem vállalt volna .magára, kinek hitelességében a szerkesztő bízhatott, s azért mindazoknak, mik e büntetés okairól és körülményeiről előadatnak, teljes hitelt tulajdoníthatnunk; azonban mindez nézetünk helyességének bebizonyítására nem szükséges. Hogy a molnár vasárnap, hogy kereszt előtt botoztatott meg, hogy a bíró által ön kocsiján vitetett büntetése helyére, valamivel erősebben vagy könnyebben köttettek-e össze a bíró által kezei, mindez kétségenkívül az érzésre, mellyel a hír fogadtatott, nem volt hatás nélkül, de most itt általunk mellőztetni fog; fő dolog az, hogy a molnár rövid úton megbotoztátott, s hogy ez Pest megyében történt, mely, statútuma által, a botibüntetésnek alkalmazását hasonló esetben szolgabíráinak eltiltá, c ezt, úgy hisszük, nem fogja senki ragadni. S mi volt Pest megyének határozata, midőn az eset panaszképpen elibe terjesztetvén, az említett szolgabíró ellen bírói kereset elrendelése kéretett? — Az, hogy Pest megye szolgabírája tettét rosszallja, de hogy a bírói keresetnek helye nincsen.