Fenyő István szerk.: Eötvös József kiadatlan írásai. 1846. május–1848. február (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1971)

Cikkek, tanulmányok

A népoktatás hasonló e tekintetben más haladási kérdésekhez; itt is, az emberi természet közönséges tunyaságán kívül, mely minden megszokott állapot fenntartása mellett szól, s így a status quo-nák mindig legerősebb frigyese, s azon nehézségeik fölött, melyek e kérdéssel vádhatatlan kapcsolatban állanak, nem kevés oly akadállyal találkozunk, melynek egyedüli kútforrása előíitéleiteinkben keresendő, s mielőtt haladhatunk, e hibás nézetek kiigazítása képezi első feladásunkat. E célnak valónak szentelve az első cikkelyek, miket e lapok 673. és 683. számában közöltünk, ez feladása jelen cikkelyünknek is. Megmutattuk az elsőben, mennyire hibás azoknak nézete, kik, mivel a hon kifejlődését anyagi érdekeink kifejtésétől várják, a népoktatási ügyet figyehnökre nem méltatják, holott minden gondolkozó át fogja látni, mikint századunkban az anyagi érddkek kifejtése anélkül, hogy egyszersmind a nép kimíveltetése eszközöltetnék, a lehetetlenségek közé tartozik; figyelmessé tettük olvasóinkat a másodikban azon káros következményekre, melyek e fontos ügyre nézve abból erednek, ha az, mi természete szerint csak népoktatásnak tekinthető, népnevelésnek neveztetik, s midőn elemi iskoláinknak oly célok tűzetnek ki, melyeknek elérésére azok a legtökéletesebb rendszer mellett sem alkalmatosak, ezen humanitás kérdését a politika mezejére vonjuk, s pártküzdetmek színhelyévé tesszük: mai cikkelyünk feladása az leend, mennyire áll azon sokak által axiómakint elfogadott nézet, hogy a népnek vallásos oktatása oktatásának egyéb tárgyaitól elválaszthatatlan. Oly formában, mint a kerületi választmány ezen elvet munkálata első pontjában kimondá a múlt országgyűlésen, annak alkalmazása nehézségekkel nem jár. Hogy a népnevelésnek mindenekfelett vallásosnak kell lenni, azaz olyannak, melyen az isteni hit és tiszta erkölcsiség tanjai keresztülszövessenek: ezt bizonyosan senki kétségbe nem fogja vonni, nem létezvén vallás, mely nem az isteni hit s tiszta erkölcsiség tanjaira alapíttatnék. Ezen elv magában értetik, s a népoktatás életbeléptetését nem nehezítheti; másképp áll a dolog, ha ezen elv — mint közönségesen — úgy magyaráztatik, hogy a népnevelés minden ágain nemcsak az isteni hit és erkölcsiség, hanem egyszersmind az egyes vallások egyéb, egymástól eltérő tanjai is keresztülszövessenek, s ez esetben meg fogja vallani mindenki, mikint oly országban, mint a miénk, hol annyi vallásos felekezet, nem az ország különböző részeire osztva, de számtalan esetben ugyanazon helyeken békésen lakik egymás mellett, a népoktatás általánosításának egy roppant akadály gördífttetik elébe; ha, mint az országgyűlési küldöttség javallatának 134. szakaszában történt, az parancsoltatik: hogy rendszerint minden községben a helybeli mindenik keresztyén vallás egyházgyülekezetének (parochia, ecclesia) kell bírni népiskolával. — Azon költségeket melyekkel csak egy jól rendezett népiskolának fenntartása jár, falusi községeink állapot jávai összehasonlítva, s meggondolva, mikint sok s pedig népségének számára s vagyonosságára nézve nem 'kitűnő községek-