Fenyő István szerk.: Eötvös József kiadatlan írásai. 1846. május–1848. február (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1971)

Jegyzetek

ségét. — per excellentiam: kitünőleg, kiváltképp. — polgári kvalifikációra nézve: az állampolgárok minősítésére nézve, melyet a választójog szempontjából származás, vagyon és műveltség szerint állítottak fel. — mire Ruszton, vagy más kisebb városokban csak 200 frtnyi érték kívántatik, arra Pesten tízszer, sőt tizenötször nagyobb hasonló érték követeltessék: Eötvös itt Házmán Ferenc budai követ beszédére utal, aki az országgyűlésen, 1848. január 18-án — többek között — ezeket mondotta: „... azt hiszik a t. RR! hogy a 200 ftos ruszti választó, ha Budára költözik cenzusával, értelmiségét és önállóságát is útban veszíti? és viszont, ha az 1000 ftos budai választó a 200 ftos Rusztra költözik, értelmisége és függetlensége 800 fttal öregbedik? azt hiszik, hogy a tehetségek kifejtése a nagy- és kisvárosok lakosai tekintetében megfordított arányban eszközöltetik Vö. Pesti Hirlap 1848. 1027. sz. (í. 30.) — honoratiorok: ld. a Teendőink XVIII. jegyzetét. — Breznóbánya követe, a nemesség egy részéről szólva, kifejezésekkel élt, melyek ingerültséget idéztek elő: Tóth Lőrinc, Breznóbánya követe 1848. január 18-án, a 38. kerületi ülésen, vihart keltve így szólalt fel: „. .. a magyar törvényhozás csupán az arisztokrácia kifolyása, s annak, amit kíván, nem 15 millió főből álló, privilegizált, tetemes részben elkorcsosult, elgyöngült, eladósodott, másik tetemesb részben bocskoros, koldus, szegény, tudatlan s eladó, — csak kisebb részében ép és erőteljes arisztokrácia ad nagyon is csekély nyomatékot. Vö: Pesti Hirlap 1848. 1028. sz. (II. 1.) — még inkább sajnáljuk azt, ha egyes városi követ által mondott szavak miatt más részről elmondatik: Eötvös itt Asztalos Pál, Máramaros vármegye követe 1848. január 19-i beszédére utal, melyben az hevesen kikelt a breznóbányai követ állásfoglalása ellen. Vö.: Pesti Hirlap 1848. 1029. sz. (II. 3.) — nefastus napok: vészes, átkos napok. — mit Louis Blanc forradalmi történetében néhány hónap előtt elmondott: „Trois grands principes se partagent le munde et l'histoire: L'autorité, l'

individualisme, la fraternité": Louis Blanc (1811—1882) francia kispolgári szocialista politikus és történetíró. Az állam által nyújtott hitel és szövetkezetek útján, elsősorban ún. nemzeti műhelyek szervezésével kívánta kiküszöbölni a kapitalizmus ellentmondásait. 1870 után szembefordult a forradalmi úttal, a munkásmozgalmon belül a reformizmus képviselője. A francia forradalom történetéről írott müvének, az Histoire de la révolution française-nak első kötete 1847-ben jelent meg. (Befejező, 12. kötete 1862-ben látott napvilágot.) Az idézett mondás jelentése: „Három nagy elv osztja meg a világot és a történelmet: a tekintély, az individualizmus és a testvériség." Eötvös itt Asztalos Pál máramarosi követ beszédének ama részletére reflektál gúnyosan, ahol az igy nyilatkozott: „. . . a magyar arisztokrácia lényege a testvériesség, s fő ismertető jele a szabadság és egyenlőség, mely jogait a néppel, mint homogén földmívelő és agrikuhurális érdekű testvéreivel közölni nem aggódik."