Fenyő István szerk.: Eötvös József kiadatlan írásai. 1846. május–1848. február (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1971)

Cikkek, tanulmányok

elégítve találhatja magát, midőn látja, hogy azok, miket a magyar arisztokrácia Ulászló adatt tett, Heki érdemül tulajdoníttatnak; hogy minden, mit a francia burzsoázia véghez vitt, csekélynek mondatik ahhoz képest, hogy a magyar arisztokrácia a házi adónak egy részét fel akarta vállalni; hogy végre a magyar arisztokrácia alapja a testvériesség (fraternité); hogy institutióink a testvériesség eszméjén nyugszanak; itt-ott még csodálatost is találhatunk, ha halljuk, hogy az iparűző osztály azért kozmopolita, mert míg a föld nem utazik, a gyárost gyára követni szokta: — mi azonban őszintén megvalljuk, hogy a kérdésnek ily bangoni megvitatásától keserűséget igen, de jó eredményt soha nem várhatunk. Ki nemesi osztályunkban arisztokráciát lát, szintúgy csalódik, mint ki polgárainkban glaszékesztyüs, fényes topányú uracsokat szemlél. A nemesi és polgári osztály együvé valók: amaz a közép rendnek eddigelé egyedüli képviselője, mindkettő együttvéve azon alap, melyen egy erős középrend egykor fejlődni fog. Legyünk meggyőződve, hogy egyik sem nélkülözheti a másikat; s a haza jövője egyenlőn igényli mindkettőnek kifejlődését. Acél-kardhoz hasonlí itatott a nemesség, mely a nemzetet minden önkény ellen megvédi; az iparos osztály kardhoz, de mely aranyból készült. Elfogadjuk e hasonlatot, s csak azt tesszük hozzá, hogy csalódik, ki azt hiszi, hogy ezen arany kard szabadságot kivívni s megtartani nem való, sőt azt állatjuk, hogy mai nap e magas célok elérésére ezen arany fegyver szintoly szükséges, mint acél-testvére. Különös, hogy ezen azok kételkedhetnek, 'kik a védegylet alkotása által a honi ipar emelését tűzték célukul. - * * *