Fenyő István szerk.: Eötvös József kiadatlan írásai. 1846. május–1848. február (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1971)

Cikkek, tanulmányok

ftáttérbe szorítjuk, s nyíltan kimondjuk, hogy a városi követ utasítás nélkül fog részt venni törvényhozásunkban. Hogy a városok ezáltal nem jogot, hanem oly valamit vesztenek, mitől a megyék is előbb-utóbb szabadulni fognak, azt eléggé bizonyítja azon irány, melyet a közvélemény az utasításokra nézve venni 'kezd. Nyilván kimondjuk ennélfogva, hogy ki azért, hogy az utasítási rendszer városainkra kiterjesztessék, a kétfokú választást elfogadná, vagy a választási jogok bárminemű megszorításába beleegyeznék, a haza legszentebb érdekeit egy árnyéknak áldozná fel, s a polgárok legfőbb érdekeit egy semmiért árulná el. — * * * VÁROSI ÜGY E kérdés tárgyalásának azon módja, melyet mi célszerű megoldása első föltételéül tekinténk s tekintünk most is, nem fogadtatott el; mindazonáltal nem hagyunk fel e tárgy további vitatásával, több fontos okok vannak. Mert miután a városok képviseleti és adminisztratív rendezésének, kapcsolatban vagy különválva leendő tárgyalása az ellenzék által nyílt kérdésnek tekintetett, bogy az elválasztás ugyanazok által, kik azt most ellenezték, később megtörténhessék, még áttérésekre sem leend szükség. Továbbá nálunk, hol az alsó tábla határozatai nem annyira a kövelek személyes meggyőződésétől, mint utasításaiktól függenek, ba a törvényhozó testet — legalább saját csekély nézetünk szerint — tévedni látjuk, ez csak annak bizonysága, hogy az utasításokat adó közönség valamely kérdés iránt szinte tévedésben van, s e körülmény int, hogy e közönség felvilágosítására munkáljunk. Végre Pest igen érdemes követe elmondá: miként a törvényhozási befolyás rendezése, a municipiumok mostani állásának megtartása mellett, centralizációi eszme, s ámbár a központosítás elméleti vitatásával lapunkban fölhagyánk, s újra megkezdeni főképp most nem tartjuk szükségesnek, miután az alsó tábla többsége a parlamentáris kormány eszméje melielt nyilatkozva, oly célt tűzött ki magának, mely azon centralizációt, melyet mi kívánunk, szükséges következményül vonja maga után: mindazáltal a jelen esetben örömmel bevalljuk, hogy a két kérdés elválasztásának eszméje, ha centralizációi eszme is, legalább a mi eszménk, melynek életbeléptetésére mindent, mi gyönge erőnktől kitelik, ezentúl is el fogunk követni, s melyre nézve a jelen esetben, mikor az az alsó tábla többsége által nem fogadtatott el. legalább saját igazolásunkkal tartozunk a közönségnek. Nem szándékunk az egyes beszédek cáfolásába ereszkedni, melyek a két