Fenyő István szerk.: Eötvös József kiadatlan írásai. 1846. május–1848. február (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1971)

Cikkek, tanulmányok

Alkotmányos nemzetnek neveztetünk, élő s számtalan királyi esküvel erősített törvények e nemzetnek teljes függetlenségét és önállását biztosítják, s vaüiamánt a kapocs, mely, míg uralkodóházunk él, e hazát az örökös tartományokkal egybefűzi, feloldhatatlan, úgy e nemzet belső dolgaibani teljes függetlensége ugyanazon törvények ótakna alatt áll. Törekednünk kell, hogy alkotmányosságunk következései kivívassanak, hogy a törvények, melyeknek betűit oly féltékenyen védelmeztük, az életbe lépjenek, mi csak úgy történhetik, ha kormányunkra nézve a felelősség elve gyakorlatba vétetik. Jelen kormányunk kimondá meggyőződését, hogy többség nélkül célszerűen kormányozni nem lehet, kövessük ez intést, s rendezzük el dolgainkat úgy, hogy hazánk mindig csak a többség szellemében kormányoztathassék. Az alkotmányos nemzetek sorába csak akkor tartozandunk, ha valamint független törvényhozással bírunk, úgy kormányunk is minden külső 'befolyástól független parlamentáris kormány leend. De valamint egyik elébbi cikkelyünkben mondottuk: az anyag, melyből szabad alkotmányok épülnek, nem egy kiváltságos osztály, hanem csak egy nemzet lehet, s az újabb kor politikus institutiói terméketlenül száradnak el oly országban, hol a polgárok egymás közötti viszonyai, hol a társaságnak egész szerkezete ezen instkuiiókkal ellentétben áll. — Jog- és teheregyenlőség, ez minden alkotmányos életnek talpköve. Mig ezt nem vívtuk ki, sóvároghatunk parlamentáris kormány után, írhatunk felőle, szólhatunk tanácstermeinkben saját s a hallgatóság nagy épülésére, de a parlamentáris kormány lényegét sohasem fogjuk bírni. A való szabadság oly kincs, mely a népeknek istentől csak akkor adatik jutalmul, ha igazságosak tudtak lenni, s mi e jutalomra a jelen pillanatban nem számolhatunk. — Ha elvonatkozunk is attól, hogy a különbség, mely e nemzet egyes osztályai közölt jogokra s terhekre nézve létezik, felvilágosodott századunkkal kiáltó ellentétben áll, ha állapotunk, mely szerint minden jog egy osztályt, a többieket minden teher illeti, nem sértené is minden igazszerető ember érzetét, tisztán saját érdékeinket tekintve, a jog- és teheregyenlőség oly valami, mi mindenkinek, ki e haza alkotmányos létének fenntartását szívén hordja, első feladása. Ezen alapnézetből kiindulva, ha hazai viszonyainkat tekintjük, leginkább három tárgy vonja magára figyelmünket. Az, hogy e hon polgárai nem egyenlők a törvény előtt. Az egyenetlenség, mely birtokviszonyainkra nézve létezik. A politikai jogoknak kizárólag a nemesség ákali élvezése. A törvény előtti egyenlőségnek első föltétele egy, az egyenlőség alapjára épített büntető törvénykönyv s eljárás. Ennek létrehozása tartozik tehát leendőink elsői közé. Birtokviszonyainkra nézve első tekintetre szembetűnő, hogy azoknak első hiánya az, miszerint közöttök senki valóságos tulajdonosnak nem tekinthető; a második, hogy a birtoknak nagyobb része (mindern tehertől