Fenyő István szerk.: Eötvös József kiadatlan írásai. 1846. május–1848. február (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1971)
Cikkek, tanulmányok
e hon süllyedettsége legszomorúabb korszakában csúszott be közéletünkbe, s nemzeti függetlenségünk századai alatt ismerve nem volt. Megmutattuk, mennyire természet elleni, mennyire káros e kiváltság még magára a nemességre is, melyet ez ország kifejlődése minden más osztályoknál inkább érdekel, mennyire megszégyenítő reánk nézve, kik adómentességünk által, ajándék gyanánt fogadjuk el vagyon s szemólybeli biztosságunkat s vele mindent, mit, mint e haza polgárai élvezünk. Nem fogjuk ismételni a mondottakat. Sok esetben talán keserűséget idéztünk magunk ellen, de ha az országgyűlési utasításokon végigmegyünk, nem sajnálhatjuk nyíltságunkat, s utósó szóul, melyet e legfontosabb kérdésekre nézve, mielőtt országgyűlési tanácskozásaink megnyílnak, olvasóin'lühoz intézünk, csak azon őszinte kérésünket adjuk elő: hogy valamint eddig, úgy ezentúl e szent nemzeti ügyért buzogni meg ne szűnjenek. Meg vagyunk győződve, hogy egyetlen kissé fölvilágosult fő sincs e hazában, ki a nemesség adómentességét, akár keresztyén, akár alkotmányos, akár természetjogi szempontból, igazságosnak tartaná; úgy hisszük, nem túlzó kívánattal lépünk fel, midőn óhajtjuk, hogy e részben mindenki saját meggyőződését kövesse, s a haza irányában akként cselekedjék, mint egyesek irányában minden becsületes embernek cselekednie kellene: azaz teljesítse kötelességeit. A közteherviselés elve e hazában nagy előlépésoket tett. Még nincs távol az idő, mikor az, ki a nemesség megadóztatásáról szólt, az alkotmányos szabadság ellenének tartatott, s napjainkban alig találhatunk törvényhatóságot, mely az adó egy vagy más neme felvállalásának szükségét el nem ismerné. Azonban ne ámítsuk magunkat; az elvek csak alkalmazások által bírnak valódi beccsel, s erre nézve tán még sok nehézséggel fogunk küzdeni. Azon megyék, melyek a közteherviselés elvének egész kiterjedésben alkalmazását hagyták meg követeknek, talán nem lesznek többségben. Az adók egyes nemeinek elvállalására nézve számos különbségek léteznek. Sok megye az országos pénztárt, mások a házi. ismét mások a hadiadót akarják elvállalni, vagy kettőt a három között, vagy csak egyet, különös, nehezen elérhető föltételek mellett. Különbségek adhatják elő magokat az öszletre nézve is, mint azt az utósó országgyűlésen tapasztaltuk s ha saját nézetéhez túlságosan ragaszkodik mindenik, megtörténhetnék az. mit a múlt országgyűlésen annyira fájlalánk: hogy ámbár az adóra, mint elvre nézve a törvényhozásban abszolút többséget találunk, ez elv mikénti kivitelére többséget alakítani nem tudunk, s legbuzgóbb óhajtásunk teljesülése ismét továbbra halasztatik. Vigyáznunk kell jól e veszélyre. Ha van valami, mire a nem adózók reményeiket még alapíthatják, a dolgoknak ezen állása az. minélfogva részünkről nincs szentebb kötelesség, mint hogy ezt kikerüljük.