Fenyő István szerk.: Eötvös József kiadatlan írásai. 1846. május–1848. február (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1971)

Cikkek, tanulmányok

a jószág valóságos visszanyerésével végződnének, honnan van főképp, hogy oly esetnek nyomában nem akadhattunk, melyben valamely, az idő viszontagságai által elszegényedett család régi irományai által ismét gazdaggá vált volna? Ha az ősiségi jogok valódi beccsel bírnak; ha a törvény s törvényes szokás, melyre most oly lelkes hivatkozás történnek, a bírói ítéletek által eddig tekintetbe vétetett, szükségképp számos ily eseteket kellene ismernünk; az egészen ellenkező tapasztalás azon ellenkező meggyőződésre vezet, hogy az ősiségi követelések eddig is azon dolgok sorába tartoztak, melyekről Werbőczy elmondja: aliquando valent, aliquando non valent, s melyekre tulajdonáról szólva, senki józanul nem számolhatott. Távolról sem akarjuk sérteni bíráinkat, de minden tartózkodás nélkül el merjük mondani; hogy az ősiség elvei általok soha szorosan nem követtettek, s hogy ki e tárgyban hozott ítéleteiknek hosszú során keresztülmegy, még csak egy állandó gyakorlatot sem fog találni, melyből egy épen fennforgó per esetében az ítéletet némi valószínűséggel előrcmondhatná. — S vajon oly jog, melynek gyakorolhat ás a ennyire bizonytalan, mely tulajdonképp csak abban áll, hogy valakit perrel megtámadhatunk, anélkül, hogy a per lefolyásának idejét, sőt még csak az ítéletet is némi biztossággal előreláthatnák, képezi-e a tulajdonnak oly nemét, melynek a közállomány legfőbb érdekeit feláldozhatja? Fordítsuk figyelmünket egyes esetekre. Nem szándékunk azon perek egész során keresztülmenni, melyek az ősiség kérdésével összekötvék, — ha e cikkelyek vitatkozásra alkalmat adnak, visszatérünk talán ezekre is — ; vegyük fel jelenleg csak a két legközönségesebb esetet, s nézzük, ha az ősiség eltöröltetik, az, ki valamely jószágot gyökeres jogánál fogva, (ex jure radicali), vagy az örökbevallás falbontásának címe alatt (ad invalidationem fassionis) keres, mit veszt tulajdonképpen? Ki jószágát gyökeres jognál (ex jure radicali) keresi, annak 1) elő kell mutatni eredeti adománylevelét vagy annak hasonló erejű másolatát; 2) be kell bizonyítani az adományosnak törvényes bevezetését; 3) meg kell mutatni, hogy előde azon jószágnak, melyet perrel keres, valóságos birtokában volt, s hogy birtokában volt azon adománylevél erejénél fogva, mely most előmutattatik; 4) fokonként vissza kell vezetni származását az első szerzőig; 5) ha a kereset részjószágra megy, akkor még a telkek mennyiségét, minőségét s fekvését is ki kell mutatnia. Már ha a jószág visszaszerzésére ezeken kívül semmi sem kívántatnék is, és az alperes minden védelemtől elzáratnék, kérdjük, hány eset van az országban, hol a követelő mindezen próbák tételére képes lenne. Gondoljunk hazánk állapotára, hol hiteles helyet alig találunk, melynek levéltárai fel nem dúlattak; hol a királyi könyvek, melyekben az egyes adományok feljegyeztettek, szakadatlan sorban alig mennek két századra vissza, hol rendes keresztelő jegyzékek egy r.7ázad előtt, néhány helyet kivéve, nem