Tóbiás Áron szerk.: Írói vallomások (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1971)

Illés Béla: Hézagos beszámoló

ILLÉS BÉLA: HÉZAGOS BESZÁMOLÓ Be kell vallanom, hogy az életemnek csak kis hányadát töltöttem irodalommal. Egy példa: 1941-től 1948-ig, több mint hét esztendeig katona voltam a második világháborúban, és utána még három esztendeig. Ez idő alatt négy vagy öt novellát írtam. És apró írásokat, melyek a fronton készültek és bizonyára nem lehet rájuk fogni, hogy irodalmi alkotások. Az első világháborúban rövidebb időt töltöttem a Habsburgok hadseregében, viszont katonáskodva egyetlen sort sem írtam. De nemcsak a fegyver volt akadály. 1920-ban írtam az első olyan novellámat, amely időnként ma is megjelenik (Ruszin Petra temetése), és amikor két-három novellát írtam, olyan pártmunkát kaptam, hogy nem is álmodhattam írásról. Mikor Bécsbe kerültem, ahol újságárus, csomagkihordó voltam s még vagy tízféle foglalkozásom volt, csak akkor írhattam, amikor nagyon rosszul ment a dolgom, semmiféle munkát nem kaptam, s napi tíz vagy tizenkét órát töltettem a Beethoven Kávéházban, naponta egy csésze teát és öt-hat darab kenyeret fogyasztva. Ekkor nagyon sok novellát írtam, melyek hol Szlovákiában, hol Romániában, hol az Egyesült Államokban jelentek meg, és melyeket nagyon szeretnék viszontlátni; kár, hogy nem jegyeztem föl, mit írtam akkoriban, és milyen álneveken. Legfeljebb öt-hat álnévre emlékszem. írói pályafutásomat jól kezdtem. Steinfeld Nándor, Ady Endre titkára, bemutatott a főnökének, és a főnök, Ady, ajánlólevelet adott a Nyugathoz. így 1916-ban, húszéves koromban az akkor legjelentősebb folyóiratba írtam, de csak pár hónapig, aztán besoroztak katonának. Két-két és fél évig voltam osztrák—magyar katona, és amikor leszereltem, bolondságnak tartottam irodalommal foglalkozni; csak a forradalmi osztályharc izgatott. Valami egészen szo-