Tóbiás Áron szerk.: Írói vallomások (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1971)

Berda József: Önéletrajz (1948)

1934-ben az ügyészség elkoboztatta Férfihangon című verseskötetemet Egy politikus arcképéhez című szatirikus versem miatt. A vers modellje Gömbös Gyula volt. Az elkobzást sajtóper követte, amelynek eredményeként kétheti fogházat kaptam első és másodfokon, a Kúria is jóváhagyta az ítéletet, de 3 évi próbaidőre felfüggesztette. Itt kell megemlítenem, hogy barátaim annak idején — függetlenül a per kimenetelétől — kegyelmi kérvényt szerkesztettek ügyemben, s azt akkor a magyar irodalom és művészi élet valamennyi kiválósága aláírta. Herczeg Ferenc kivételével. Miért is írta volna alá, amikor Tersánszky J. Jenő és Kassák Lajos hasonló eseteinél is megtagadta? Abban az időben általában igen zaklatott volt a helyzetem írói és emberi magatartásom miatt, ördögnyelv című verseskönyvemnek több mint a felét törölte az akkori cenzúra, a meghagyottak közül is többet csak megcsonkítva engedélyezett, Fény és árnyék cúmű verseskötetemnek negyedrészét szintén törölte a cenzúra. Az igazi költő a kor lelkiismerete, s természetes, hogy csak haladó szellemű lehet. Minél alkotóbb elme valaki, annál nyugtalanabb az építés, a felemelkedés szándékában. A költő feladata? Látni, hallani, kifejezni, illetve: hangot adni mindannak, ami körülötte és önmagában történik, tehát kifejezni önmagát és korát, ezzel együtt természetesen kora problémáit is. Ehhez természetesen szükséges a kifejezés kivételes kegyelme is — ez a művészet. Írótársaim közül József Attilával és Kosztolányi Dezsővel voltam jóbaráti viszonyban. József Attila sokat járt hozzám Üjpestre, a Megyeri csárdába, az Iliik-féle halászcsárdába és a volt Pannónia kávéházba. Nagyokat iddogáltunk, de még többet vitatkoztunk, jókedvűen, de sokszor konokul ragaszkodván szempontjainkhoz. József Attila ugyanis konokul ragaszkodott ama nézetéhoz, hogy „a költészet — csak nyelv". Sok mindenben egyetértettünk, de ebben az egyben nem. Kosztolányi Dezső volt tulajdonképpeni felfedezőm, ö talpalt kézirataimmal egyik szerkesztőségből a másikba, szép sikerrel. Hogy nem rongyolódtam le abban az időben, azt is neki köszönhetem: ő látott el — igen gyakran — ruhával, cipővel és zsebpénzzel. Igazi költő és igazi mecénás volt! Élő írótársaim közül Fodor Józseffel, Tersánszky J. Jenővel, Kassák Lajossal és Jankovich Ferenccel vagyok jó barátságban. Hogyan születik a vers? Nagyon bonyolult feladat felelni erre! Kosztolányi Dezső így ír egy hozzám írt levelében: „Ezek a versek valósággal kiharsantak. Csak akkor kell verset írni, ha ésszel nem tudjuk kifejezni azt, amit mondani akarunk, s annyi bennünk a