Vezér Erzsébet szerk.: Ifjú szívekben élek? Vallomások Adyról (Irodalmi Múzeum 3. Budapest, 1969)

Előszó

tunk, a válogatás legalább megközelítően tükrözze irodalmi életünk főbb erővonalait* minden generáció, minden Ízlés, minden irányzat képviselve legyen benne. Különösen fontosnak tartottuk, hogy elmondják véleményüket azok, akik régebben is hallatták szavukat az Ady-, kérdésben, akár a Toll-vitában, akár másutt, valamint a legfiatalabbak, akiknek véleménye egy kicsit már a jövőt is előlegezi, így az utolsó három nyilatkozat az BI3Ő ének c. antológiában első versükkel jelentkezett fiatal költőké. És mert műhelytitkokat is fürkésztünk, elsősorban költőket bírtunk szóra. Itt is megköszönöm, hogy vállalkoztak erre a nem is tul egyszerű és nagyon kevéssé látványos feladatra. A kérdéssort nem azzal a céllal állítottuk Össze, hogy bonyolult esztétikai és irodalomtörténeti problémákra keressünk megoldást, hanem hogy annak a jelenségnek okait kutassuk, miért csökkent az utóbbi években, évtizedekben olyan jelentős mértékben Ady költészetének hatóereje. Kérdéseink ehhez kívántak valamelyes fogódzót adni, de egyetlen esetben sem ragaszkodtunk hozzájuk szigorúan, magunk is vetettünk közbe helyenként másokat, mert éppen az okok sokrétűsége miatt a kérdések merev feltevése óhatatlanul iskolás jelleget adott volna a válaszoknak is. így esett, hogy ahány válasz, annyiféléi a részletes elvi-esztétikai okfejtéstől kezdve egészen az érzelmekből és emlékekből táplálkozó szubjektív vallomásig. Kérdéseink a következők voltakí 1* Hogyan látja ma Ady jelentőségét,, hatását a mai olvasóra és a mai irodalomra? 2. Eleven hatóerő—e élő irodalmunkban, alakuló társadalmunkban Ady él

etmüve? 3

# Ha nem, mi lehet ennek az oka? /esztétikai és • társadalmi okok/