Vezér Erzsébet szerk.: Ifjú szívekben élek? Vallomások Adyról (Irodalmi Múzeum 3. Budapest, 1969)

Féja Géza

vasót befogadására, viselésére és a megértéséhez nélkülözhetetlen viaskodásra képessé teszik. Meggyőződésem szerint nem csupán korának, hanem ennek az apokaliptikus századnak a költője -, ezt különben ő látta a legtudatosabban. Világképe,azok a versei, melyekben "nagyobbakra néz", ma ugyanannyira érvényesek, mint tegnap, Adyval, a gondolkodóval alig foglalkoztunk, holott, főként késő verseiben, egész filozófia rejlik. Valóban az egyetemes Létbe látott, titkokat fejtett, etikát alkotott a szüntelen fejlődésre hivatott embernek. Hiu dolog lenne Adyt utánozni, de igen sokat tanulhatunk költői tartásától és méreteitől, ezek köteleznek. Robbanásszerűen tágította a lira határait, ujjá szülte a műfajokat és uj műfajokat teremtett, még a kabaréverset is magasba dobta. Roppant tudattalanjának fogyhatatlan ömlését hasonló erejű tudat ellenőrizte

»Ha belső viharzása és válságai gyakran próbára is tették, értelmének a lángját sohasem oltották ki. Ám esztétikájának és lélektanának méltó elemzése még nem történt meg. Lélektani forradalmáról se feledkezzünk meg, senki sem szabadított fel annyi gátlás, előitélet, megrögzött álszemérem, képmutatás, avatag elvek és satnya érzelgések járma alól, mint ő. Ady szerzett polgárjogot líránkban a teljesen szabad,mégis Ízlésünket sohasem sértő emberi beszédnek.Ki merészelt olyan bátran és a teljesség igényével irai a szerelemről, mint Ady? Költészetében ott a mindenséget mozgató Világerosz éppenugy mint az álszemérmet felégető erotika, az idill meg a dráma, az égő test és a tiszta átszeliemülés. Vajon nem szükséges, hogy Adynak ezt a szabadságharcát ma is végigéljük? Hiszen,valljuk csak be, Ady óta egyetlen nagy