Vezér Erzsébet szerk.: Ifjú szívekben élek? Vallomások Adyról (Irodalmi Múzeum 3. Budapest, 1969)

Előszó

ELŐSZŐ Ugy ötven évről nézhetni a Mostra. Be "boldog lesz, ki majd megmosolyogja Vergődő, zűrös, mai életünket S ugy látja, ahogy látni kellene: Feltörni indult, tébolyos zene, Lelkek nagy csődje, jövők szomjúsága, Be boldog lesz, ki majd messziről látja S szól majd felőlük bölcsen, hidegen. /Ady: Távolról a Mostba/ Halálának 50 éves ünnepén még mindig nem hideg bölcs Ítéleteket, hanem szenvedélyes vallomásokat, polemikus élü nyilatkozatokat gyűjthettünk egybe Adyról, s ez mindennél jobban mutatja, hogy a költő él és hat. Még mindig vélemények, Ízlések, világnézeti árnyalatok ütköznek meg nevével és müve körül,ha nem is olyan szélsőségesek többé ezek az ellentétek, mint Ady életében vagy az 1929-es Toll-vita idején. Halála tiz éves fordulóján kegyeletes emlékezés helyett Ady—revizió tartotta izgalomban az irodalmi életet. A huszonötödik évforduló történelmünk egyik legnagyobb megpróbáltatásával esett egybe, melyhez nem illett az ünnep, Az ötvenes években, a harmincadik és negyvenedik forduló körül csak merev, protokolláris ünneplés lehetett része. Ha ma ismét nincs egyetértés az Ady-kérdésben, az csak jó, egészséges, méltó a költő szelleméhez, mely nem tűrte az ellentétek kendőzését. Ennek a mostani ankétnak jellege és célja is lényegesen különbözik az 1929-os és az ehhez csatlakozó