Vezér Erzsébet szerk.: Ifjú szívekben élek? Vallomások Adyról (Irodalmi Múzeum 3. Budapest, 1969)

Fábry Zoltán

tolmácsolásban súlyából, zamatjából veszítve, magmásul. És na egy nemzet, egy nép lényege költőiben él, akkor az a lényeg — kifelé — negatívummá szürkül, pótszeres mondanivalóvá torzul, 1 költő a legmagasabb rendű magyar önkifejezés és kiteljesedési "Az istenség szent levele"

. Petőfi meglátása testamentumos elkötelezettség , , , A magyar poétafaj, "Poétább faj nem élt soha"

; a— mikor Ady az igazat kimondja, akkor ez az értékelés máris kivédhetetlen tragédiává nehezült. "Hamupipőke a magyar kin

": Adynál pontosabban és illetékesebben senki sem határozhatta meg a magyarság történelmi süketné— maságát. Ha Adyt le lehetne valójában fordítani, a magyarság világmondanivalója adaléknál több lenne: emberségpróbát kiállt világkinyilatkoztatás. De Ady mint költő, elsősorban magyar. A kettőt — a magyarság és költészet — maradéktalanul ő egyenlíti.És ez az egyenlítés — lefordíthatatlan. Ady Endre a magyarság legpontosabb eredője és öszszegezője. És mit tud róla a világ? Mit tudhat, amikor mindenki másnál tolmácsolhatatlanabb.Kallódó, eleve elveszett kincs, amit csak az az idegen érezhet, aki magyarul is olvashatja Adyt. És ha olvasom, hogy Leonyíd Martinov, az afrikai és ázsiai irók taskenti konferenciáján L,N, Tolsztoj müveinek teljes kiadását és Ady Endre verseinek orosz kiadását tartja az elmúlt év legnagyobb kulturális eseményének, akkor tudom, hogy ez a maximális megérzés nem láthatta meg az igazi Adyt, hogy csupán a szovjet iró jó füle érezte ki az idegen anyagon át Ady zsenijét, A magyar szó Ady-zenéjétől elütve, szó-mágiájától megfosztva, a legjobb forditás is csak jelezni tudja a lényeget, Ady a humánumban kiteljesedett magyarság. Ponto-