Vezér Erzsébet szerk.: Ifjú szívekben élek? Vallomások Adyról (Irodalmi Múzeum 3. Budapest, 1969)
Komlós Aladár
nom, hogy én Az Illés szekerén t még mindig nem érzem elavultnak. Az Illés szekerén t ma is nagyon szeretem, tökéletes müvésziességü kötetnek tartom. Ez nem azt jelenti, hogy helyeselném, ha valaki utánozná. Az Illés szekerén a maga helyén és a maga módján mégis tökéletes művészi kötet. Szóval nem elavult, de nem kell és nem lehet utánozni. Az Illés szekerén kötetben megtisztult még azoktól a szimbolista foszlányoktól, modorosságoktól is, amelyek talán itt-ott fellelhetők. Úgyhogy nem használnám az elavult szót. Homérosz sem avult el és Arany János sem avult el. Ez nem azt jelenti, hogy utánoznunk kell, vagy szabad, helyes volna utánozni, azt ami a maga helyén tökéletes. Költészettel mindig nehéz, úgyszólván lehet et1er betörni a világirodalomba, a lira olyan nyelven van, mely megközelíthetetlen az idegennek. Gondoljunk el egy példát. Mallarmé nem kétséges, hogy igen jelentős költő .Azt is el kell ismernünk, hogy Weöres Sándor jó fordító. Én felvetem a kérdést, ha valakiMailarmét Weöres Sándor fordításában ismeri meg, fölismeri-e vajon Mallarmé nagyságát. Akadna-e egyetlen magyar olvasó, de egyetlen egy is, aki Mallarméhoz kedvet kapna Weöres Sándor fordítása alapján? Egyetlen egy se. Hát ugyanez az eset Adynál is. Egyáltalán nem tudnék a világirodalomból olyan lirai költőt mondani, aki forditás alapján tört volna be a világirodalomba. Rabindranath Tagorenek ugyan nagy neve van, de inkább a prózája segítségével lett népszerű és voltaképpen nem hatott a költőkre, a közönség, az olvasóközönség körében lett népszerű. De világirodalmi hatása Tagorenak sem lett.Egy költőt forditás alapján nem lehet megszeretni. Nincs kivétel. Nézzük át-gondolatban a Nobel dijas lirai költők sorát. Azoknak a kis nemzeteknek a költőire kell gondolnunk.
