Vezér Erzsébet szerk.: Ifjú szívekben élek? Vallomások Adyról (Irodalmi Múzeum 3. Budapest, 1969)

Lukács György

gok, melyeknek franciául egészen más az érzelmi súlyuk, mint németül. Mindez természetesen még fokozottabban áll egy olyan kis nép és távoleső irodalom nyelvére, mint amilyen a magyar. Azt hiszem, illúzió volna azt hinni, hogy például Petőfi de facto bekerült a világirodalomba. Ha világirodalomról beszélünk, két dolgot nagyon meg kell különböztetnünk egymástól.Az egyik hogy mi az, aminek világirodalmi színvonala van, és mi az, ami csak nemzeti színvonalon létezik. Ez objektiv Ítélet. A második az a ténymegállapítás, hogy mi az, ami eleven tényező a világirodalomban. Ez nem fuggkizárólag az értéktől. /Az érték szót itt nem csak esztétikai értelemben használom, hanem az egész személyiség és az egész munka szempontjából/. Illusztrációképp egy távoli példát hozok fel. Heine csakugyan világirodalom volt, sőt bizonyos időben például a francia irodalomra is komoly nagy hatást gyakorolt. Ezzel szemben van Heinének egy nagy német kortársa, igazán nem merném állitani, hogy kisebb volna mint ő: Gottfried Keller. Gottfried Keller soha sem lett világirodalom. Soha nem volt hatása a német irodalmon kivül. Vagyis különféle irodalmi, társadalmi, nyelvi és egyéb körülmények következménye, hogy valaki tényleges faktorrá válik-e a világirodalomban, és meg kell mondani, hogy a magyar irodalomból még senki sem vált igazán világirodalmivá. Petőfi sem világirodalmi faktor, és Adynál még bizonyos különleges nehézségek is vannak, mert legnagyobb költeményei közül sok olyan mélyen feltételezi a magyar fejlődés és a magyar történelem ismeretét, hogy csak sok jegyzettel lehetne a külföldlekkel egyáltalán megértetni a szöveget, s ez természetesen különösen a lirában nehezen áthágható, akadály. Ehhez hozzá keli venni a mai kort, amelyben a pátoszellenesség, a manipulációval való megalkuvás a