Vezér Erzsébet szerk.: Ifjú szívekben élek? Vallomások Adyról (Irodalmi Múzeum 3. Budapest, 1969)

Lukács György

mozgalmon beiül is. Körülbelül ugy volt ez - persze más körülmények között -, ahogy Petőfi is izolált jelenség volt 48-ban. Ady ezt nagyon világosan látta. Utólagos és indokolatlan stilizálással lehet csak állítani, hogy Petőfi 48-ának politikailag számottevő baloldala lett volna.Ilyen baloldal abban az értelemben,ahogy Franciaországban Marat és Robespierre baloldal voltak, nálunk 48-ban nem létezett. Még kevésbé létezett ez a Nyűg

atkorszakban, ebben az átmeneti időben. Ne felejtsük el, hogy olyan programatikus cikk, mint amilyen Ignotusé volt a perzekutor esztétika ellen, tulajdonképpen csak azt követelte, hogy a Nyugat irodalmának adjanak helyet a hivatalos magyar irodalom mellett

.Szó sem volt arról, hogy a hivatalos magyar irodalmat meg kell buktatni, tönkre kell tenni. Egyes egyedül Ady volt ezen a véleményen akkoriban és ezzel függ össze az is, hogy mig a többiek legjobb esetben Jásziékkal szimpatizáltak, vagy velük

1 tartottak, a munkásmozgalom felé vonzódók pedig az ausztromarxizmus felé tájékozódtak, addig Ady Endre politikai tekintetben teljesen egyedülálló jelenség volt, aki időről-időre lenyűgözte ugyan olvasóinak egy részét, de az akkori Magyarországon szélesebb talaja nem volt. Azt hiszem, Ady jelentőségét innen kiindulva keli megérteni. Innen magyarázható Ady lírájának az a feszültsége, amely a kor egyetlen Írójában sincs meg, mert a többiek vagy a zsidóságból származtak és ennélfogva a zsidó burzsoázia kompromisszumát csinálták,kissé baloldalibb módon. Vagy pedig dzsentri vagy féldzsentri családból jöttek és nem is akarták kettévágni azokat a fonalakat, amelyek őket a származásukhoz fűzték. Eabitsnál például nagyon világosan látni ezt. Az egész Petőfi-Arany szembeállítás tulajdonképpen csak arra szolgált, hogy engedélyezzenek a jólnevelt embe-