Vezér Erzsébet szerk.: Ifjú szívekben élek? Vallomások Adyról (Irodalmi Múzeum 3. Budapest, 1969)

Eörsi István

EÖRSI ISTVÁN Ady a legidőszerűbb magyar költő, vagy - ha stílusát akarnám parodizálni — a legidőszerűbb magyar Valaki; ez magyarázza azt az idegenkedést és népszerűtlenséget, amelyet müve és példája mindmáig oly széles körökben élvez. Időszerűsége ugyanis időszerűtlen: a teljesség, a szuverenitás, a megalkuvásmentesség olyan példáját ragyogtatja elénk, amelyről örömest feledkeznénk meg. Látom máris a kaján ellenkezést: a fentiek éppúgy volnának vonatkoztathatók hadvezérre vagy politikusra, mint valami művészre, Ady költői elevenségét és hatályosságát csöppet sem lehet bizonyítani azzal, hogy miként és mi ellen harcolt, A költészetet és általában a kulturális hagyományt két egymással ellentétes, de egymást nagyszerűen kiegészítő akadémizmus laposíthatja el. Az egyik: a politikai-szociológiai empirizmus, amely felkutatja és egy nevezőre hozza a kultúra forradalmi örökségét, neveket rak egymás mellé, más neveket velük szemben sorakoztr.t fel, és eközben gondosan elhanyagolja a szóbanforgo személyek művészi arculatát, rangját, és igy nem tud magyarázatot találni arra a kérdésre sem, hogy például a munkásmozgalom számos költője közül miért éppen az