Vezér Erzsébet szerk.: Ifjú szívekben élek? Vallomások Adyról (Irodalmi Múzeum 3. Budapest, 1969)

Garai Gábor

mit látok belőlük elavultnak. Hem hiszem,hogy bármit is elavultnak láthatnék.Termesz

etesen vannak olyan versei, amelyek saját átlaga alatt maradnak. Minden nagy alkotónak vannak ceruzajegyzetei, tréningmunkái, ujjgyakorlatai. Ezek elavultak azért, mert már a megírásuk idején is gyengébbek voltak a jóknál. De én ugy érzem,hogy még stílusának külső vonásai sem avultak el, önmagán belül. Olyan értelemben elavultnak tekinthetők, hogy ezt a hangot ma megütni epigonizmus volna, vagy természetellenes modor., de az ő hőfokán és az ő mondanivalójával ez igy egészében időszerű, és korszerű. Ugy értem én ezt, hogy még a szóhasználatában sem látok elavult vonásokat, inkább csak egyéni, hozzátapadó és tőle elválaszthatatlan vonásokat, tehát költészetének nincsenek olyan elemei egyelőre még,mint mondjuk a XvTII-ZIX. század egynémely költőinél a nyelvileg is ma már elviselhetetlenül elavult fordulatok. Életmüvének tartalmi vonásai pedig végképp nem elavultak. Talán egyet emelnék ki, amely még határozottan nem fogalmazódott meg. Sokat gondolkodtam a cikkek olvastán is és versei ujraolvasása közben is azon, hogy Ady politikusságánák — nem szeretem azt a szót, hogy közéletiség, mert annak bármiféle töltése lehet és fölöslegesen eufémisztikus - tehát Ady forradalmiságának mi az a varázsa, ami feltétlenül hitelt ad neki ma is és adott tegnap is. Azt hiszem talán az, hogy az egyik legnehezebbre vállalkozott, amire igényes költő egyáltalán vállalkozhat, az hogy a perc ihletét sem utasította el, és mégsem napi igazságokat, hanem maradandó érvényű igazságokat tudott kimondani akár a napi poli>tika ihletéséből is. Sokan vannak, akik a magas irodalomtól idegennek érzik az efféle "alkalmiságot". Bár nála ez nem alkalmi módon fejeződik ki, de mégis az al-