Vezér Erzsébet szerk.: Ifjú szívekben élek? Vallomások Adyról (Irodalmi Múzeum 3. Budapest, 1969)

Benedek Marcell

Ennek egyszerű, mondhatni fizikai okai voltak. A könyvvel egy bizonyos időre el kellett készülnöm és a befejezése kétségtelenül kissé oda van csapva, ezt a hibáját ma annyi esztendő után sok egyéb hibája mellett nyugodtan elismerhetem. Emiitettem az előbb, hogy menynyi rosszat hallottam, olvastam erről a könyvről, hát ez még a legkevésbé rossz, mert ezt még meg tudom magyarázni azzal, hogy kénytelen voltam határidőre befejezni. De a könyv Írásának mégis volt egy meghatóan szép eredménye. Egy részét tudniillik Kisbaconban, az apai házban irt am., s apám részben folyamatosan olvasta azt, amit irok, részben ez alkalommal kezébe vette Ady kötetét. Ekkor vált lelkes hivévé Adynak, akiről a legelső időkben elég lesújtó nyilatkozatot tett ezzel a versével kapcsolatban! "Akit én csókolok,elsápad, / Nem merem megcsókolni/Az Anyámat,

n Ezt ő félreértette, s ez a vers felháborított

a.S most 1922-23-ban vált Adynak lelkes hivévé.Akkor valahol gyűjtés folyt egy Ady-emlékre, ahová ő már, mintegy bocsánatkéréssel küldött egy anyagi viszonyainak megfelelő összeget,azzal, hogy ha folytatják a gyűjtést, ahhoz mindig hozzá fog járulni. "Visszatérve a kérdésekre: meg kell különböztetni Ady világirodalmi helyét attól, amelyet a világirodalmi köztudatban ténylegesen betölt. Hogy hogyan ismerik, az siralmas dolog az egész magyar költészettel kapcsolatban, hiszen oly kevés fordítás jelenik meg. Még a legszebbek most a Gara László által szerkesztett francia fordítások, amelyek a francia szokásokkal ellentétben formahivek és tisztább fogalmat adnak a magyar költészetről, mint aminőt a franciáknak valaha is módjukban volt megszerezni. A kevés fordítás, s ennek is a kevés sajtóvisszhangja ugye nem jelenti azt, hogy a világ közönségének tudatában komolyan élne akár a magyar