Illés Ilona szerk.: Mikes Lajos levelesládájából (Irodalmi Múzeum 2. Budapest, 1968)

Levelek

/Gyöngyös, 1926. márc. 19./ Kedves Szerkesztő Ur! Tettem magamnak egy ócska félcipőt, egy ócska panama inget, egy pár* lábravalót, egy cipőfűzőt, tíz ív papirost, aztán vonatra ültem és most ájra itt vagyok. A J00.000-ből maradt még a nagy kele ngyevásárlás után vagy ötvenezer koronám. Itt fölvettem a 600.000 koronát és megint köszönöm, mert tudom, érzem, hogy nekem szerencsétlen firkásznak boldognak kell lennem, hogy egyáltalán léteznem szabad

, magáról az életről, arról, amit az emberek fiai e szóval neveznek, szó se essék. A 600.000-ből kifizettem az adósságomat, maradt 400.000 Koronám, ezzel most talán egy hétre való életjogot vásárolhatok magamnak a város üzleteseinél és tovább dolgozhatom a színdarabon. Sajnos ebben a színdarabban sem tudom kellőleg eltagadni keserű szabad életemet és kínos vágyamat egy más földi élet után. Ugyanakkor amidőn mindennapi szomorúságom már krónikus orcát ölt egyféle grimaszával, - az amit írok még mindég nem tud nevetséges lenni. Tájon elérem-e azt valaha, hogy nevetésbe fojthassam kínom férgeit és úgy röhögjek az üres föld felett, mint egy kövér zsidóasszony, a libatorral megrakott asztal előtt. Ha nem haragszik megkérném a kedves Szerkesztő urat, hogy nyújtassa be színdarabom a"Szent Színpadot" (vajon nem veszett-e el még a szekrényből?) a Hemzeti Színháznak. Ma olvastam Hevesitől egy cikket és azt hiszem, hogy jó koponya és talán nem is olyan nagyon gyáva és mer szomorítani. Igaz ugyan, hogy legtöbbször más az írott malaszt; más az. igazgató kéz, amely a betűt veti és más^ amely a kulisszákat mozgatja. Mégis legyen szíves! Hiszen csak egy telefonálásába kerül az egész a Szerk. úrnak! Kérem gondoljon rám most egy percig és aztán menjünk tovább. üdvözli Pap Károly