Illés Ilona szerk.: Mikes Lajos levelesládájából (Irodalmi Múzeum 2. Budapest, 1968)

Levelek

GELLÉRI ANDOR ENDRE /1925/ XI. 25. Igen tisztelt Uram! Kellemetlen így levél félét írni, még akkor is, lia az ember történetesen írónak készül s különösen akkor, ha kérni kell valamit. Azért gyorsan elmondom az elején, az érdekekből megírt részt és többit aztán írom ide, jó szívből. A kérés

. Nagyon beteg voltam és sok-sok pénz kellett volna de nem volt A szüleimnek sem, nekem sem. Tehát maradt az adósság és továbbra is a pénztelenség.És nagyon nagy hiány van nálam a jólétben. Én adok a becsületemre és azért kérek. Kellemetlen, de muszáj. Tél van. Kérek! VÉFIE. Ezek a sorok aztán őszinték lesznek akár csak a fentiek, de sokkal rokonszenvesebbek. Ezek azt akarják elmondani 1 hogy fiatal és hitetlen vagyok és eddig csak önnek hittem egyedül a földön. Rosszul esett, amikor novelláimat, verseimmel együtt visszakaptam, de hogy az ön igazságosságában mennyire bíztam (szerintem az igazság a legtisztább bírálat) bizonyítja az, hogy apró papírra írt üzeneteit komolyan vettem, el is tettem őket. Természetes, hogy megfogadtam azt,amit minden üzenete tanácsol: tanulni. És elhatároztam, hogy csak tanulni fogok, iszonyú sokat olvasni, és dr. Mikes Lajos urat nem háborgatom olyan hosszú ideig, amíg csak nem fogok annyi kritikával bírni magammal szemben, hogy azzal a biztos tudattal adjam át az írásomat, hogy ez jó. Mert valami olyat, érzek, (ezt sem mondom meg másnak, mert kinevetne), hogy mindaz, ami eddig meg van írva, és olvastam, nagyrészben olyan, hogy annál okvetlen jobbat fogok írni. Hogy miért és hogyan merészelem ezt gondolni, azt magam sem tudom. Azonban ez a gondolatom csak olvasás közben támad, mert írásnál mindig túlsilánynak érzem a külső kifejezéseimet a belsővel szembon.