Illés Ilona szerk.: Mikes Lajos levelesládájából (Irodalmi Múzeum 2. Budapest, 1968)

Levelek

TEFJ3SCSENTT GYÖSGT /Alfort, 1925. szept. 8./ Kedves, Jó Szerkesztő Urï Megkaptam a 200 frankot. Hálásan köszönöm. Még talán soha így nem örültem meg pénznek. Párisi vergődéseim legsötétebb óráit aranyozta be egy sugárka reménységgel. Persze szétfoszlott, akár egy vékonyka esőcske a sivatagban - de jó volt, fölüdítő és erőtadó, néhány csöpp víz a pusztaságban fulladozónak. Kifizettem a lakást, betömtem a legkiáltóbb adcsságlékeket, és valamicske levegőhöz jutottam. Párisi tartózkodásom ötödik hónapjában bizony idáig jutottam el. Hiszen tudtam én azt otthon is már, hogy kegyetlen megpróbáltatásokat hoz rám a városok királynéja, de arra mégsem számítottam., hogy kedves Szerkesztő Uramon kívül bizony elig gondol rám valaki - a pénzküldeményeket illetően - Eudspesten. De ha már benne vagyok - állom. Nyakas és akaratos homoki ember vagyok és nem engedem meg, hogy legyűrjön az élet. Azt már tudom, hogy annyi pénzt nem kaphatok hazulról, hogy meg tudjak itt élni belőle, akár a legszűkösebben is. Beteljesedett, amit Szerkesztő Ur megjósolt. Bizony fütyülnek arra a pesti redakcióban, aki nem áll ott enmaga a honoráriumok levesestáljánál és nem tudja kikaparni a saját tíz körmével a pénzt. Mégsem hátrálok meg és el kell, hogy érjem, amit célúi tűztem ki. Dolgozni fogok. - Azaz dolgozom is már, saját külön pennaforgató markaimmal. Talán érdekelni fogja sorsom kis ladikjának kanyargása emez idegen vizeken és ideírok egyet-mást, amiket eddig csináltam és amíket ezután csinálni próbálok. Hát eddig írtam. Egy csomó novellát, néhány cikket vidéki lapoknak, néhány verset, írtam a regényt is fmajdnem be van fejezve már) jártam a múzeumokat, és tanultam a nyelvet. A magammal hozott pénzt 2 hónapig tartottam, illetve annyi