Illés Ilona szerk.: Mikes Lajos levelesládájából (Irodalmi Múzeum 2. Budapest, 1968)

Levelek

] ! nagyon, mert ezeknek e földi társaknak is van fájdalmuk, de mikor mást bánthatnak, olyanok mint a kéjgyilkosok. Nagyon rosszul érzem magam közöttük. Mindenkit utálni kezdek, mert úgy veszem észre, hogy engem is utálnak. Egy grafológus megnézte az írásom minap és így kiáltott föl: - Ei ez az unszimpatikus alak?! És kisért s marcangol hévül. Nem vagyok szerelmes! Ne hogy azt tessék hinni, hegy az fakaszt fel bennem keserűségeket, bár félek attól, hogy az életben sohse lesz társam. Iskolába járok és a 48 fiú közül én vagyok az, akit mind a 47 mar és üldöz, mint valami dögöt. Eélre vonulok és magamba válaszolok nekik. De a lélek szavakat nem hallja meg a fülük. A mostani életem nagy részét közöttük töltöm, azért említem először őket. Pedig talán én, nem bántanám Őket. Talán! Mert most már úgy veszem észre, hogy nekem kell ütni, hogy békében maradjanak, így van ez tovább mindenki vei. Egyetlen kivétel Ön! Meg egy Fodor József nevíi tiszta lelkű művész barát. De nem lehetek folyton ott önnél - míg az emberek állandóan bántanak. Ön előtt a belsőm számít, - de az emberek ezt csak úgy értik meg [B némi képen kímélnek) ha látják. Kell nékem Igenis a megjelenés, hogy legyen mit megmutatni magamnak, ha már ők elfeledték és újra üldöznek. 1907 március 30—án születtem. Minden embernek önkénytelenül más, a többi napokkal szemben az a nap, amikor született. Még ha szép nap süt, akkor, azt is előnynek számítja. És Örömet vár. Az én örömem önnél van letéve. A szerkesztő ur szellemképe: (még nem tudom mit mond a rendes alakom) A levélnek vége és vagyok 1925.' márc. 19—én illő tisztelettel híve: Geiléri Andor Endre