Illés Ilona szerk.: Mikes Lajos levelesládájából (Irodalmi Múzeum 2. Budapest, 1968)

Levelek

Soktor ur. hogy a Forrás itteni ágát nem voit nehéz kinyomoznom. És ilyen asszonyi gügyeségnek ül fel ön! Nem szoktam csúnya kövér nőknek udvarolni, ezúttal sem cselekszem. Sőt a Forrásnak sem, bár csínos és fiatal.) Egyelőre szigorúan kúrázom. Még csak nem is olvasok. Igyekezni fogok azonban mielőbb verset írni, hogy ne mondja, hogy rossz fiú vagyok, és nem gondolok önre. Képzelje, az itteni Források, úgy tudták, hogy én Pesten hánytam a vért és csaknem meghaltam tüdővészem új rohamában. Hullát vártak s ahelyett dalia jött, mert meg kell jegyeznem, hogy pontosan egy kilóval többet hoztam vissza a mérlegre, mint amennyit a nyáron magamra szedtem. Hálás szeretettel, sokszor köszöntöm Kedves Doktor urat és a redakciót is amiért helyettem is dolgoznak, míg én itt lustádkódom. Igaz hívük: Tóth Árpád. TÓTH ÁRPAD Hovy Smokovec, 1925. márc. 19. Mélyen tisztelt Szerkesztő Ur, a rend kedvéért jelentem, hogy pár napon belül befejezem itteni kúrám és hasautazom, Qtthón egy heti átmeneti lustálkodás után elsején annak rendje és módja 3serint szomorúan újra munkába állok. Szomorúan, mert Szontágh főorvos szerint a betegségem éppen most mutat nagyszerűen javuló tendenciát és marha vagyok, hogy hazamegyek, mert most valószínűleg meggyógyulhatnék. Híztam több mint négy kilót és a zörejeim is szépen visszafejlődtek, Gondoltam arra, hogy itt valami állást nézek a szanatórium körül, de a legnagyobb baj a honosság megszerzésével lenne, ami egyelőre nem volna megoldható, mert a régi Idevalósiakat is lépten-nyomon kitessékelik. Természetes, mindezt nem azért írom, mintha keringőre akarnám felhívni az illetékeseket további ittmaraiásomra nézve. Szó sincs róla; ilyesmit a legutóbb történtek után nem lehetne elfogadnom, ugyebár? így hát Szontágh dr. ama naiv kijelentésére, hogy miért is nem kúrázom tovább, holott bizonyára csak raj—