Illés Ilona szerk.: Mikes Lajos levelesládájából (Irodalmi Múzeum 2. Budapest, 1968)

Levelek

tel, asszonyi szívvel, állati alsótesttel, állati ágyékkal. Szilárdan áll a Nyomorúság szobra: arcán a gondolat, emlőjén a végy, ágyékán az őrület. Kelj fel Michelangelo, hozzunk sziklákat a pontusi tenger mellől; mintázd meg a sors után a Nyomorúság szobrát, talán csak a levegőből alkotta a sors, vagy a futó felhőkből, h~gy olyan buta az uceák könyörgése; nem jól látják azt a szobrot, esküszöm, Michelangelo. Kelj fel, megholt az Ur fiának fukar helytartója, maga az Ur jött el pápául, a csalhatatlan Nyomorúság. Most megindul a hajnal odakünn, fecskék csőrükben a féreggel villódznak válla körül, színesen bontakoznak ki a virágok a gallyak öleléséből. Csak én ülök sápadtan, mert a sápadtság az én bíborom, hajnalom: a sehol és sehová. Fölkelek és el fogok menni vendéglátóimhoz, azt hiszem, már fölébredtek. Megtorlóm az ajkamat, amelyen az igazság és hazugság találkozott egy hosszú csókban. Kedves Szerkesztő Ur! Nemes említette, hogy jött egy novellám "Az Estben". Sajnos nem vehettem meg. Elutazásom előtt egy nap útiköltségem megszerzésére kénytelen voltam egy idegen lapnak novellát írni; de oly nyomoruságcssr. keveset fizetett, hogy a rovatvezető maga is szégyenkezett valamicskét. Én pedig - hallgattam. Holnap postára teszek egy novellát. Nagyon kérem a szerkesz tő urat, ne feledkezzék meg rólam, gondoljon úgy rám, mint egykor amikor még - bizonyos és általam kedvelt urak jövetele előtt, kegyeltje voltam. Kérem emelje föl a novellám árát és aziveskedje a pénzt átadni Fodornak, aki azt Ígérete szerint azonnal postára fogja tenni. Szeretnék itt magamnak vastag és rongyos téliruham helyett egy nyári nadrágot venni, mert még megfulladok. Ma kezdek el igazán dolgozni első illetve háromszor kezdett szindarabomon. Ó ha nyugalmas munkám és egy ki3 pénzem lehetne! Haj, haj... -