Illés Ilona szerk.: Mikes Lajos levelesládájából (Irodalmi Múzeum 2. Budapest, 1968)

Levelek

TÓTH AHEAD /Ótátraftired, 1923. dec. 28./ Kedves jó Mikes apám és mentorom, — először is köszönöm, hogy beküldött gyenge versezetemet oly megtisztelő honoráriumra és megtisztelő elhelyezésre méltatta, (Annus referált) igyekszem jobb dolgozatokkal mielőbb rászolgálni elismerésére. Az is nagyon jólesett, hogy a fizetésem olyan szépen felemelték. Ebben bizonyára Salusinszky szerkesztő Urnák és önnek is oroszlánrésze van, fogadják gyermeki kézcsókomat. Egyáltalán, mindenképpen fogadják hálámat; igazán szégyellem, hogy még mindig itt lógok s önök a szerkesztői szobában helyettem is izzadnak. (Kemény Simon nem szid a helyettesítés miatt? nagyon sokszor gondolok rá és szeretném kérni, hogy ne haragudjon rám* ha hazamegyek, minden kéziratot kiragadok a kezeügyéből. Addig is sokszor üdvözlöm.) A dolog egyébként úgy áll velem, hogy amint ma Miklós főszerkesztő úrnak is jelentettem, az itteni orvosok kúrameghosszab— bítást kívánnak tőlem, a főorvos szerint "még legalább két hónapot", amiből azonban azt hiszem, egyet le lehetne alkudni. Eel akarnak híz lalni 70 kilóig (most 64 vagyok) s teljesen be akarják szüntetni a köhögési ingerek jelentkezését. Még mindig öt órát fekszem és mindenféle fürdőket, kvarcot, meszet, arzént stb. csinálnak végig velem. Kérdés tehát, hogy Az Est belemegy-e abba, hogy jan. 20-ika után is költsem a pénzét és lopjam legértékesebb munkatársai munkaerejét? Kegyeskedjenek ezt megtanácskozni és sürgősen értesíteni. Én egyébként jól érzem magam, eddigi kúrám is sokat lendített rajtam s ha muszáj minden vonakodó érzés nélkül zónázok haza. A főorvos ugyan "visszaeséssel" ijeszt, meg hogy egy kis "foltozás" még nem gyógyulás, viszont azonban tudom, hogy annyi tenger pénzt, amennyit eddig belémöltek és amennyit még további kúrázásom felemésztene, nem érek meg. Tehát kérem kegyeskedjenek dönteni. A pénzügyekről röviden a következőkben referálok: otthon